Csalán: hogyan kell termeszteni a különböző csalánfajtákat?

Lelkesedik az emberek körében népszerű gyógynövényként ismert csalán gyógyító hatásaiért, és szívesen termesztené ezt a növényt saját kertjében? Vagy elvarázsolta már az afrikai díszes csalán, amelynek levelei mindenféle színben játszanak, és most azt keresi, hogyan illeszthetné be ezeket a növényeket a díszágyásaiba? Elmondjuk, mi a fontos a csalán termesztésénél, és miről nem szabad megfeledkeznie.

Miért és hogyan termesszünk csalánt?

Sokan, akik hallanak a csalán gyógyító hatásáról, szívesen kipróbálják, igazak-e a növényről szóló híresztelések. Vannak, akik a patikában vagy a drogériában kapható különböző, a hajnövekedést vagy az anyagcsere megfelelő működését elősegítő termékeket választanak, míg mások kimennek a természetbe, hogy minél több csalánszálat szedjenek, és saját maguk készítsenek gyógyító főzetet vagy tinktúrát.

Vannak azonban olyanok is, akik arra vágynak, hogy saját kertjükben termesszenek csalánt. Ha Ön is ezek közé tartozik, akkor érdekelni fogja, hogy mit kell tennie, és milyen jól terem a csalán. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a kertészek gyakran nem szándékosan termesztik ezeket a növényeket, hanem ha már a helyükön vannak, sokan hagyják szabadon nőni őket.

Valójában az ökokertek szerves részét képezik, mivel tisztítják a talajt, növelik a termékenységet és ösztönzik más növények növekedését. A csalánból ráadásul szemesgyökér készíthető, amely erjesztve és egy a tízhez arányban hígítva jól működik műtrágyaként. Az ezzel a növényi táplálékkal való trágyázás ráadásul növeli a növények természetes ellenálló képességét a betegségekkel és a hívatlan kártevőkkel, például a hernyókkal és a levéltetvekkel szemben.

Ezenkívül, ha a csalánt békésen hagyja nőni a kertje szélén vagy egy olyan helyen, ahol nem zavarja a szokásos tevékenységeit, táplálékot nyújt az olyan pillangóhernyóknak, mint az admirális vagy a pávaszem. A csalánfélék ezután mulcsként használhatók a virágágyásokban, és komposzthoz is adhatók.

Csalán termesztése

Ha a saját kertjében szeretne csalánt termeszteni, elegendő egyetlen vetés, mivel a csalán önmaga vagy föld alatti rizómák révén szaporodik. A növények félárnyékos vagy napos helyen, nitrogénben gazdag talajban fejlődnek a legjobban.

A csalánmagok ma már megtalálhatók az interneten vagy a kertészeti boltokban. Tavasszal közvetlenül az aljnövényzet felszínére vetjük őket, ideális esetben legalább 40 x 15 centiméteres sorokban, hogy az egyes növényeknek bőven legyen helyük körülöttük, mivel kedvező körülmények között akár 150 centiméter magasra is megnőhetnek.

Ha azonban május előtt nem vetjük el, akkor el kell fogadnunk, hogy a magok csak a következő évben fognak kicsírázni. A csalánt azonban már januártól otthon is előnevelheti. Mindig szem előtt kell azonban tartania, hogy a csírázó magvak nagyon érzékenyek a nedvességigényükre. Soha nem szabad túlságosan kiszáradniuk, ezért a nedvesebb talajt részesítik előnyben.

Mikor kell betakarítani a csalánt?

A csalán júniustól októberig virágzik, ezt követően a növényeken elkezdenek megjelenni a termések, achenák formájában. A csalánszárakat ideális tavasszal betakarítani, amikor a hajtások még fiatalosak, mivel a csalán állítólag május végére fejti ki a legnagyobb hatást. A növénynek elsősorban a felső részei alkalmasak a konyhában, illetve különböző gyógyászati főzetek és főzetek készítésére, míg a szárak nem alkalmasak étkezésre.

A csalán magjai és gyökerei augusztustól novemberig gyűjthetők. Ha a betakarított csalánszárakat szárítani kívánja, akkor ezt célszerű közvetlenül a betakarítás után megtenni, hogy a növények ne veszítsék el eredeti mélyzöld színüket. Míg a gyökereket vékony rétegben a napon szárítjuk, a csalán föld feletti részeit jobb árnyékban, szellős helyen szárítani. Mesterséges hővel történő szárítás esetén a hőmérséklet nem haladhatja meg a 60 °C-ot.

Hogyan termesszünk dísznövény csalánt?

A sokak által gyomnak tartott közönséges csalán helyett színes, szépen rajzolt levelű növényekkel gazdagítaná kertjét? Akkor a kertészek által szúrós csalán (Solenostemon scutellarioides, syn. Coleus blumei) néven ismert afrikai díszes csalán jobb választás.

Az évek során a díszcukros csalántermesztőknek több száz különböző fajtát sikerült nemesíteniük, amelyek mindegyike a maga módján egyedi. Ezért van az, hogy az afrikai csalán mindenféle színben, mindenféle kombinációban és érdekes mintázattal jelenik meg. A zöld, sárga, narancssárga, rózsaszín, krémszínű, piros, lila vagy akár barna árnyalatok közül is választhat.

Az őshonos afrikai csalán Afrika, Ausztrália, Délkelet-Ázsia és India trópusi területeiről származik. Ez egy hőigényes növény, amelyet ma már többnyire egynyári növényként termesztenek a mi területünkön. Remek kiegészítője a díszágyásoknak, de természetesen cserépben is termeszthető. Emellett néhány lelkes termesztő otthon az ablak előtt is tarthatja, ahol házi csalánként nő.

Díszcsenkesz fajták

Mint már említettük, a díszes csalánnak számtalan színváltozata és kombinációja létezik, így biztosan mindenki számára van valami. Különösen népszerűek azok a fajták, amelyeknek jellegzetes színű erezete vagy szélesebb szélű, a levél közepétől árnyalatban markánsan eltérő szegélye van. A leggyakrabban termesztett fajták közé tartoznak:

• Macrophylus – magról szaporított fajta,
• Coral Sunrise – korallpiros levelű, zöld szélű fajta,
• Wizard Velvet Red – sötétvörös fajta, amely közvetlen napfényre alkalmas,
• Wizard Scarlet – bronzvörös fajta zöld szegéllyel,
• Wizard Black Dragon – vörösesbarna fajta tollas széllel,
• Wizard Jade – zöld levelekkel és világosabb középpel rendelkező fajta,
• Wizard Mix – a Wizard fajtacsoport kilenc képviselőjének keveréke,
• Coleus Alabama Sunset – vöröses-sárga levelű fajta,
• Coleus Merlins Magic – különleges formájú, izzított levelekkel rendelkező fajta,
• Coleus Chocolate Mint – vörösesbarna levelekkel és lágy zöld szegéllyel rendelkező fajta,
• Great Falls Niagara – olyan fajta, amelynek levelei többféle színben játszanak,
• Mosaic Burgundy Velvet – vörös-zöld levelekkel rendelkező fajta.

Afrikai csalán termesztése

Ami a díszes csalán termesztési igényeit illeti, a pochvatec nem túl válogatós. A világos, szórt fényű élőhely megfelelő, és a csalán elviseli a teljes napsütést is. Minél több fényt adunk neki, annál jobban fognak színeződni az egyes levelek. Vigyázzunk a napfény hiányával, mert az a növény elhalványulását okozhatja, és csúnyává válhat.

Ami a termesztési körülményeket illeti, a díszes csalán különösen alkalmas a magas páratartalmú helyekre. Nem mindegy azonban, hogy az erkélyre vagy közvetlenül a kertbe helyezzük, és a díszes csalán szobanövényként az ablakpárkányon is jól érzi magát.

Vetés és vágás

A díszes csalán magjait fényes fekete színükről és lencse alakjukról lehet felismerni. A vetés ideális időpontja január és március vége között van, és fontos, hogy jó minőségű aljzatot használjunk, mivel a csírázó csalán érzékeny a túl magas sótartalomra. Az afrikai csalán jól fejlődik szobanövényi szubsztrátumban. Célszerű a vízelvezetés, és a talaj pH-értéke 4,5 és 6 között legyen.

A magok fény nélkül is körülbelül két hét alatt kicsíráznak. Célszerű a vetőtartályt kezdetben műanyag fóliával letakarni, hogy a díszes csalánmagok 100%-os páratartalmú környezetben legyenek. Ezután, amint megcsalánjelennek a méhlevelek, eltávolítható. Ezután 15 és 18 °C közötti hőmérsékleten szúrjuk ki a növényeket, és körülbelül 12 héttel a vetés után az afrikai csalánpalánták készen állnak arra, hogy végleges élőhelyükre ültessük őket.

A díszes csalán régebbi fajtáit főként dugványozással szaporították. Ennek legegyszerűbb módja, ha a dugványokat vízzel teli edénybe tesszük, és rövid időn belül kiültetjük őket. A felső dugványokat azonban tavasszal nedves homokba vagy homok és tőzeg keverékébe is lehet helyezni. Ha ezt a lehetőséget választja, akkor is érdemes a növényt befedni egy befőttesüveggel.

Öntözés és teleltetés

Ami a megfelelő mennyiségű nedvességet illeti, az öntözésnek mindig rendszeresnek és meglehetősen bőségesnek kell lennie a nyár folyamán. Soha ne öntözzük túl a növényeket, ugyanakkor ne hagyjuk, hogy az aljzat hosszú időre kiszáradjon. A díszes csalánokat ezután március és augusztus között kéthetente trágyázni kell. Mivel a növények szeretik a magasabb páratartalmat, a szobai csalán jobban érzi magát, ha rendszeresen párologtatjuk.

Ha egyszer virághajtás jelenik meg a növényen, a legjobb megoldás, ha lecsipkedjük. A csalánvirágok kicsik, nincs jelentős díszítő hatásuk, ráadásul feleslegesen megterhelik a növényt. Ha a virágokat nem csípjük ki azonnal, a növény elveszíti tömörségét, és a teljes virágzatot el kell távolítani. Ezért a kertészek gyakran olyan fajtákat választanak, amelyek késő nyáron virágoznak.

Az afrikai csalánnak sok fényre van szüksége a teleléshez, és a kertészek szerint az ideális élőhely 15 és 20 °C között van. A csalánt azonban soha ne hagyjuk 8 °C alatti hőmérsékletű helyiségben, és a díszes csalán nem bírja a szabadban való termesztést, mivel ott a fagy miatt nem marad életben.

Az öntözésnek télen alacsonyabbnak kell lennie, de ne feledjük, hogy még ekkor sem szabad hosszú időre kiszáradni hagyni az aljzatot. A következő tavasszal érdemes az egyes díszes csalánokat erősebben visszavágni, hogy mindannyian jól megrázódjanak. A növényeket igény szerint csípéssel is formálhatjuk, de a legtöbb esetben erre nincs szükség.