Ha azt mondjuk, csalán, a legtöbb embernek a csalán nevű faj jut eszébe, amelyről a gyerekek az általános iskolában tanulnak, és amelyet sokan kellemetlen gyomnak tartanak. Kevesen ismerik azonban ennek a növénynek a rokon fajait, például a szúrós csalánt és a réti csalánt. Elmondjuk, milyen csalánfélékkel találkozhatsz, hogyan ismerheted fel őket, és mire használhatod őket.
A csalánfélék fajtái
Kíváncsi, hogy milyen csalánfajták vannak, és melyeket lehet szüretelni a környékünkön szárításhoz vagy különböző főzetek és tinktúrák készítéséhez? Akkor először is tudnia kell, hogy a csalán (Urtica) a csalánfélék családjába (Urticaceae) tartozó növénynemzetség, amely barátságos, fűrészes (vagy ritkán egész) szélű, szúrós szőrökkel borított leveleiről ismert. Sokféle faj tartozik hozzá, és rengeteg felhasználási módja van.
A régebbi szakirodalomban a csalánról megjelent nagyszámú fajnév azonban botanikai szempontból ma már a kétlaki csalán szinonimái. Ez utóbbi gyakorlatilag mindenütt megtalálható hazánkban.
A Cseh Köztársaságban előforduló egyéb csalánfajok közé tartozik a szúrós csalán és az árterületi csalán. Ami a nem őshonos fajokat illeti, ritkán mediterrán csalánfajok, mint például a kereklevelű csalán vagy a Dodart csalán is előfordulnak nálunk. A világon egyébként gyakori fajok közé tartoznak:
- Urtica angustifolia – Japán, Kína és Korea,
- Urtica laetivirens – Japán és Mandzsúria,
- Urtica platyphylla – Japán és Kína,
- Urtica thunbergiana – Japán,
- Urtica parviflora – a Himalája alacsonyabb magasságai,
- Urtica hyperborea – a Himalája magasabban fekvő területein,
- Urtica cannabina – Nyugat-Ázsia,
- Urtica incisa – Ausztrália,
- Urtica ferox – Új-Zéland.
Bár sokan nem tudják, a csalán az iparban széles körben felhasználásra kerül. Leggyakrabban évelő növényként használják fel a takarmányiparban való feldolgozásra, de kiválóan alkalmas biomassza előállítására, a textiliparban, az élelmiszeriparban, a kozmetikai iparban vagy a gyógyszeriparban is.
Szúrós csalán
A leghíresebb csalánfaj, amelyet gyakorlatilag minden sarkon megtalálhatunk a területünkön, a szúrós csalán vagy Urtica dioica. Ez egy olyan növény, amely jelenleg még Közép-Európában terjedő fajnak számít. Míg egyes kertészek mindenáron igyekeznek megszabadulni tőle, mások értékelik gyógyhatását, vagy csirkék, kacsák és kiscsibék takarmányaként használják.
Ami a csalán pontosabb leírását illeti, fontos megjegyezni, hogy nagyon változatos fajról van szó, amely sokféle formában létezik. Ezért számos alfaj létezik, amelyek bizonyos tekintetben többé-kevésbé különbözhetnek egymástól.
A csalán leírása
Ez egy robusztus évelő fűszernövény, amely általában 50-150 centiméter magasra nő. A kétlaki melléknév arra utal, hogy minden egyes növény csak hímivarú, vagy fordítva, csak nőivarú virágokat hoz. A megtermékenyüléshez tehát a virágpor a hímivarú csalánból, amelynek virágai porzókat tartalmaznak, át kell jutnia a nőivarú csalánba, amelynek virágzata hímivarú virágzatot tartalmaz.
A csalánfélék megjelenését tekintve a négyszögletes szár jellemzi, amely egyenes, és általában nem ágazik tovább (kivéve a nagy magasságra növő növények esetében). A növény másik jellegzetes tulajdonsága a sárgás színű, elágazó, kúszó rizóma, és amit az emberek leginkább a csalánnal társítanak, az a levélnyéllel rendelkező, széles tojásdad vagy lándzsa alakú levelek, amelyek általában hegyesek, fogazottak és szúrós szőrökkel borítottak.
A csalán virágzása nagyjából júniustól szeptemberig vagy októberig tart, a hím virágzat általában pántlikás, egyenes és csüngő, míg a nőstény virágzat általában tüskés vagy fürtszerű, és rövidebb. A csalán periantuszai zöldes színűek, akárcsak maguk a virágok, a termés pedig tojásdad toktermés. A leveleken kívül a szárakat is szúrós szőrök borítják, így gyakorlatilag mindegy, hogy a növény melyik részét érintjük meg.
Korábban úgy gondolták, hogy a csalánnal való érintkezés utáni kellemetlen viszketést és égő érzést a hangyasav okozza. A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy a csaláncsípés valójában három különböző vegyi anyag keverékét tartalmazza, köztük a hisztamint, amely bőrirritációt okoz, az acetilkolin, amely égető érzést okoz, és a szerotonin, amely az előző anyagok hatását megsokszorozza.
A csalán előfordulása
Mivel a csalán a természetben az északi féltekén található, Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható. Invazív fajként azonban Dél-Amerikában is elterjedt. Ami hazánkat illeti, az ország egész területén és a legmagasabb hegycsúcsok kivételével minden magasságban megtalálható a csalán.
Tipikus élőhelyek, ahol a csalán általában nő, elsősorban rétek, rétek, sűrűk, utak menti árkok, vízfolyások, árterek és bozótosok körüli erdők, de kertek és házak körüli kerítések is. Ha a körülmények megfelelőek, nagyon gyorsan terjed, és sűrű állományokat alkot, ahol az egyes szárak akár 2 méter magasra is megnőnek.
A csalán gyógyhatásai
A csalán napjainkban fontos szerepet játszik a gyógyszeriparban, ahol sokféleképpen felhasználható. Népszerű gyógynövény, amelyet frissen és szárítva, illetve főzetek, főzetek, kenőcsök és tinktúrák formájában egyaránt használnak. Emellett egyesek a csalánteát részesítik előnyben, amely segít a szervezet méregtelenítésében, míg mások a fiatal csalánból frissen préselt levet részesítik előnyben.
Milyen egészségügyi előnyei vannak a csalánnak? Ez a gyógynövény támogatja az anyagcserét, reumaellenes hatású, és segíti az epehólyag, a máj, a vese, a hasnyálmirigy és a petefészkek megfelelő működését. Gyulladáscsökkentő, vizelethajtó, enyhíti a premenstruációs szindrómát, elősegíti az anyatej termelődését, javítja a test szerveinek vérkeringését, és számos különböző egészségügyi probléma kezelésében segít.
Sőt, a csalán a különböző felületi sebek kezelésében is hasznos, mivel gyorsítja a gyógyulást, javítja a bőr általános rugalmasságát, és gyógyírként szolgál a különböző kiütések és ekcéma kezelésére. Ezenkívül a csalánt a hajra is használják, főként a gyökérből készült főzet formájában, amelyet a fejbőrbe dörzsölnek, ami rendszeres használatával eltávolítja a korpát és javítja a haj minőségét.
Szúrós csalán
Egy másik faj, amely a területünkön megtalálható, a szúrós csalán (Urtica urens), amelyet a köznyelv csak szúrós csalánnak vagy szúrós csalánnak nevez. Megjelenésében ez a növény erősen hasonlít a csalánra. Ez azonban egy egynyári egylaki növény, amely az utóbbi években eltűnt a tájunkról, és veszélyeztetett fajnak minősül.
A csalán leírása
Míg a kétszikű csalán egyes esetekben akár 2 méteresre is megnőhet, a szúrós csalán legfeljebb 10-30 centiméter magasra nő. Gyökérzete azonban igen elágazó, és általában 18 centiméter mélyre is elér a felszín alá. A négyszögletes szárak felső felében elágazó, zöld vagy barnászöld színűek, és szúrós szőrökkel borítottak.
A levelek meglehetősen kicsik, lándzsa alakúak vagy tojásdadok, és jellemzően fogazott szélűek. A szárhoz hasonlóan ezeket is általában szúrós szőrök borítják, amelyek még hatékonyabbak lehetnek, mint a csalán esetében. Ugyanakkor egylaki gyógynövény, ami azt jelenti, hogy a porzó és a porzó virágai is ugyanabban a virágzatban találhatók.
A csalán májustól novemberig virágzik, a virágok nagyon kicsik, a virágzat pedig sűrű és a virágzás után gyengén lelógó. A növény termése egy lapított, zöldesbarna vagy világosbarna színű, lapított akén. Mivel egynyári növény, nincsenek szaporító rügyei, csak magjai.
A csalán előfordulása
Kíváncsi, hol találja meg ezt a csalánfajt? Világméretű elterjedését tekintve a csalán Európában, Kis-Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, de Ausztráliában és Dél-Afrikában is előfordul. Hazánkban a csalán gyakorlatilag mindenütt megtalálható, ahol a talajok elegendő tápanyaggal gazdagodnak, az alföldektől a hegyvidéki területekig. Leggyakrabban azonban pusztákon, mezőkön, kertekben vagy emberi lakások közelében találkozhatunk vele.
Csalán csalán használata
A csalánhoz hasonlóan a csalán is belső és külsőleg alkalmazható gyógynövénynek számít. Különböző főzetek, főzetek és tinktúrák készítésére használják, amelyek segítik a felületi sebek és az ekcéma gyógyulását, jótékony hatásúak az akne kezelésében, és a haj növekedését is elősegítik.
A szárított csalánlevélből készült tea vízhajtó és gyulladáscsökkentő tulajdonságairól ismert, de használják szénanátha enyhítésére, a bélműködés támogatására és megfázás esetén is. A konyhában különböző saláták, töltelékek, levesek és sós sütemények összetevőjeként használják.
Ráadásul a csalán a baromfi takarmányozására is alkalmas, ezért sok gazda dicséri. A szúrós csalánhoz hasonlóan ez is a pillangósok lárváinak tenyésznövénye, mint például az admirális csalán, a csalános csalán, a pávaszemes csalán és a csalános csalán.
Szúrós csalán
A ritkább csalánfajok közé tartozik a szúrós csalán (Urtica kioviensis), amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak a világban. Ez egy kontinentális gyógynövény, amely alföldi folyóvölgyekben nő, és a faj neve arra a helyre utal, ahol először leírták, azaz a kijevi területre. Ezt a fajt azonban napjainkban a cseh természetben a kihalás fenyegeti.
Leírás
Ez egy sárgás kúszó rizómából kinövő, 30-200 centiméteres magasságot elérő, kiálló rizómájú évelő fűszernövény. A szár üreges, szögletes és törékeny, vékony falú, és általában szúrós szőrökkel borított.
A szúrós csalán levelei hosszú levélnyéllel és tojásdad pengével rendelkeznek, amelyek akár 20 centiméter hosszúak is lehetnek. A levelek tövüknél szív alakúak, csúcsuk hegyes, szélük durván fogazott vagy akár fogazott is lehet. Az elülső oldal, amely általában világoszöld és fényes, ritkán borítja kopasz szőr, míg a hátoldal kopasz.
A szúrós csalánhoz hasonlóan a szúrós csalán is egylaki, egyivarú virágokkal, amelyek együtt tüskeszerű virágzatot alkotnak. A növény termése apró, barna bibircsók, és a közvetlen közelében a csalán kúszó szárakkal terjed, de nagyobb távolságokra ezeken a bibircsókokon keresztül terjed.
A csalán előfordulása
A csalán hemikriptofita, ami azt jelenti, hogy különleges igényei vannak. Nedves és vizes élőhelyekhez kötődik, fűz- és égerligetek szélén, ahol a félárnyék dominál. Rendszerint a rendszeresen elöntött árterületi erdőkben vagy az erdei medencék szélén található csupasz fenéken vagy a víztározók partján.
Hazánkban az árterületi csalán jelenleg súlyosan veszélyeztetett fajnak számít. Ehhez leginkább a megfelelő élőhelyek pusztulása, azaz főként az ártéri erdők kiirtása és a mezőgazdasági területté alakított vizes élőhelyek lecsapolása járult hozzá.
Színes díszes csalánfélék
A klasszikus csalánok mellett, amelyekkel a réten, az erdőben vagy a kertben találkozhatunk, az afrikai csalánok is népszerűek. Ezekre a gyönyörűen színes levelek jellemzőek, amelyek a zöld, sárga, narancssárga és vörös színektől kezdve a különböző szürkésbarna kombinációkon át a mélyliláig számos árnyalatban pompázhatnak. A levelek nemcsak minden színben, hanem a legkülönfélébb mintázatokkal is játszanak.
Valójában azonban nem tartozik az Urtica nemzetséghez. A díszes csalánt, amelyet szúrós csalánnak vagy afrikai csalánnak is neveznek, évszázadok óta a Coleus családba, pontosabban a Coleus nemzetségbe sorolják. Ma már megtalálható az érvényes Solenostemon scutellarioides név, de olyan eredeti nevek is, mint a Coleus blumei, Coleus hybridus vagy a Coleus verschaffeltii.
Az afrikai csalán Afrika, Ausztrália, Délkelet-Ázsia és India trópusi területein őshonos. Ezért termofil növény, amelyet a mi körülményeink között egynyári növényként termesztenek. Díszágyások részévé válhat, de lehetőség van arra is, hogy a díszes csalánt cserépbe helyezzük. Ezen kívül néha házi csalánként is termesztik, ami hatásosan szépíthet bármilyen otthont.
Milyen csalánfajták nőnek itt?
A csalán vagy Urtica a csalánfélék családjába tartozó növénynemzetség, amely számos többé-kevésbé elkülönülő fajt tartalmaz. A mi területünkön a legelterjedtebb csalán a kétlaki csalán, amely gyakorlatilag mindenütt nő, egészen a legmagasabb hegycsúcsokig. Emellett olyan veszélyeztetett fajok is előfordulnak, mint a szúrós csalán és a réti csalán. Ami a nem őshonos növényeket illeti, a mediterrán csalánfélék, mint például a kereklevelű csalán és a Dodart csalán is megtalálható.
Milyen a szúrós csalán elterjedése?
A csalán természetes módon az északi féltekén nő, így Európában, Ázsiában, sőt Észak-Amerikában is megtalálható, de Dél-Amerikában is inváziós módon terjedt el. Itt a legnagyobb magasságok kivételével minden tengerszint feletti magasságban megtalálható.
Hogy néz ki a csalán?
Ritkán fordul elő, hogy a területünkön veszélyeztetett faj, a csalán található. A szúrós csalánnal ellentétben egynyári egylaki növény, ami azt jelenti, hogy mind a porzó-, mind a porzóvirágok egy virágzatban vannak. Egy másik különbség a méret. Míg a szúrós csalán akár 2 méter magasra is megnőhet, addig a szúrós csalán általában nem magasabb 30 centiméternél. Négyszögletes szárral rendelkezik, amely a tetején elágazik. A kisebb levelekre a csipkézett szélek és a hatékony szúrószőrök jellemzőek.
Honnan származik a színes díszes csalán?
Az afrikai díszes csalán a gyönyörűen színes levelei miatt is népszerű, amelyek mindenféle színnel, árnyalattal és mintával játszanak. Ezek nem rokonok a szúrós csalánnal, de évszázadok óta a coleus családba és a Coleus nemzetségbe sorolják őket. A bindfű, ahogyan az afrikai csalánt néha nevezik, Afrika, Ausztrália, Délkelet-Ázsia és India trópusi területein őshonos. Egynyári növényként termesztve díszágyásokat vagy kültéri ládákat gazdagíthat, és szobanövényként is szolgálhat.