Ha nagyobb kertje van, amely lejtőn fekszik, bizonyára észrevette, hogy a meredekebb dombokról a víz gyorsan lefolyik, és a talaj nem képes elég gyorsan felszívni azt. A megoldást a vízelvezető csatornák jelenthetik, amelyek felfogják és oda juttatják a vizet, ahol a legnagyobb szükség van rá. Megmutatjuk, hogyan működik, és hogyan hozhat létre egy árokcsatornát a kertjében.
Mik azok a víznyelők?
A sikkasztóárok olyan árok, amely felfogja, összegyűjti és lehetővé teszi a víz lassú felszívódását, amely egyébként elfolyna az ingatlanról. Így a víz visszatartását szolgálja a tájban, hatékonyan megakadályozza, hogy a felszínen a völgy felé folyjon, és biztosítja, hogy a víz a talajba és az alapkőzetbe kerüljön. Így segít a környező növényzet ellátásában és a felszín alatti vízkészletek feltöltésében.
A víznyelők tehát leegyszerűsítve sekély mélyedésekként írhatók le, amelyek együttesen olyan rendszert alkotnak, amelynek célja a víz visszatartása és elosztása a tájban. Speciális funkciójuktól függően futhatnak a kontúr mentén vagy enyhe lejtőn. Elsősorban nagyobb lejtésű kertekbe tervezték őket, de sík terepen is kialakíthatók.
Hogy néz ki egy hagyma?
A hagyma két fő részből áll. Az első egy árok, amelyet úgy kell kiásni, hogy a víz összegyűljön és egyenletesen lefolyjon. Az eltávolított talaj, amelyet az árok alatti lejtőn összegyűjt, alkotja aztán a második részt, amely a töltés. Ezt be lehet vetni fűvel, vagy esetleg évelő növényekkel beültetni.
Az ok, amiért a víznyelők épülnek, biztosan nem a vízfelület létrehozása. Ha ez érdekli, akkor inkább egy tó, egy tavacska vagy egy visszatartó medence. A sáncnak ezzel szemben az a célja, hogy felfogja a vizet az ingatlanon, és hatékonyan öntözze a kiválasztott helyet. Ráadásul idővel megváltoznak a feltételek az alatta növekvő növényzet számára. A szárazságkedvelő fajok mellett vízigényesebb növényeket vagy fákat is termeszthet a helyszínen.
A gerenda mélysége és szélessége
Az egyes árkok méretei mindig több különböző tényezőtől függenek. Például szerepet játszik a kiválasztott telek területe, lejtése vagy a lejtő hossza. Figyelembe kell vennie a kiválasztott helyen lévő altalajt, valamint a helyi talajtípust és csapadékmennyiséget is. Ezenkívül ne felejtse el figyelembe venni a talajvízszint magasságát és a tervezett árokpartok számát.
Míg a kiskertekben a víznyelők általában mélyebbek, de rövidek, addig a réteken és legelőkön inkább sekélyek és hosszúak. Lehetnek akár néhány tíz centiméter szélesek, de akár több méter szélesek is. Hosszuk a lejtő jellegétől és a terepviszonyoktól is függ. Ezen kívül a mélység meghatározásakor fontos ismerni a területen esőzéskor uralkodó vízviszonyokat.
A csigák típusai
A csigák, melyeket néha áztatócsatornáknak vagy áztatócsatornáknak is neveznek, nem egységesek. Formájuk és funkciójuk eltérő lehet. Vannak például vízszintes víznyelők, amelyek követik a terep kontúrját, és arra szolgálnak, hogy a vizet a terepen tartsák vissza. Ez a típus megakadályozza, hogy a víz gyorsan a völgybe folyjon, és biztosítja, hogy a víz a talajba szivárogjon, lehetővé téve a meredek lejtőkön lévő száraz területek öntözését is.
Egy másik lehetőség a lejtős árok, amely nem tartja meg túl jól a vizet. Az emberek azért építik őket, hogy a vizet eloszlassák a földeken. Ily módon még a szárazabb lejtős területek is javíthatók, és az ilyen víznyelők segítségével egyúttal a túl nedves területek is lecsapolhatók. Egy idő után víztározók is kialakulnak alattuk, amelyeket a környező növények gyökerei használnak fel.
Mivel a növények nagymértékben kihasználják a természetes gravitációt, a talaj lejtése is fontos. A víz lefelé áramlik, ezért elsősorban lejtős földeken és lejtős területeken épülnek. Sík területeken az egyes mederkotrók mélységével kell dolgozni, és fokozatos lejtést kell kialakítani, ami nagy kihívást jelenthet. Ezért a sík területeken inkább összekötő csatornákat vagy tavakat használnak a víz felhalmozására.
Gyakorlati útmutató a svejly elkészítéséhez
Aggódik amiatt, hogy az Ön telkén a víz nem marad a lejtőn, hanem mind lefelé folyik a völgybe? Ha igen, akkor jó megoldás lehet, ha a kertjében süllyedékeket hoz létre, amelyekkel hatékonyan megszabadulhat ettől a problémától. Kisebb területen egészen egyszerűen, saját kezűleg is kialakíthat egy árokpartot. Ha azonban nagyobb kertje van, akkor valószínűleg szakemberek segítségére lesz szüksége, akik testre szabott mederkotrókat tudnak készíteni.
Miután gondosan megtervezte a teljes árokrendszert (a kertjében a hosszan tartó esőzések során kialakuló vízviszonyok megfigyelése alapján), elkezdheti a megvalósítását. Míg a kis méretű mederkotrókat kis erőfeszítéssel kézzel is ki lehet ásni, a nagyobb méretű mederkotrók építéséhez jobb, ha gépeket (kotrógépet) használ. Ezzel sok időt és felesleges fáradságot takaríthat meg.
Ne feledje azonban, hogy a befejező munkálatokat mindig kézzel kell elvégezni. Ha azt tervezi, hogy a jövőben lekaszálja a sáncot, állítsa ferdére a padkát. Alulról építse ki a magasítást, és ha szükséges, erősítse meg ágakkal vagy fával. Miután létrehozta a sáncokat, maradhatnak üresen, de fel is töltheti valamivel. A keskenyebb és mélyebb mélyedések alját például gyakran kővel vagy kaviccsal töltik fel.
Az árokba gyakran levegővel bevont szerves anyagot is adagolnak. Ezek főként gallyak, forgács, szalma vagy fű, és ez az anyag szivacsként szívja magába a vizet, és tovább tartja azt a helyén. Ez azonban fokozatosan kizöldül és humusszá alakul, ezért időről időre fel kell tölteni a szerves anyagot.
Ha sekély, füvesített árokrendszert hoz létre, ügyeljen arra, hogy az oldalát úgy alakítsa ki, hogy a fű kényelmesen vágható legyen. Ha a kert körüli egyes mocsarakat ezután közvetlenül az ereszcsatornákból vezetjük be, akkor hatékonyan kezelhetik az esetleges túlfolyásokat. A mederkotrók akár öntözőrendszert is helyettesíthetnek, így fokozatosan biztosítják a nedvességet az alá ültetett növények számára.
Mi az a tücsök?
A tücsök egy árok, amelyet a víz visszatartására használnak a tájban. Felfogja és összegyűjti a vizet, amely egyébként a földről a völgy felé folyna el, és biztosítja, hogy a talajba és az alapkőzetbe szivárogjon. Ennek eredményeként segít a környező növényzet utánpótlásának megteremtésében és a talajvízkészletek feltöltésében. Ennek során kontúrosan vagy ferdén vezethető, és elsősorban lejtős terepen épül.
Hogyan néznek ki a mederkotrók?
A mocsár két fő része közül az egyik egy árok, amelyet a víz összegyűjtése és egyenletes elnyelése érdekében ásnak. Az eltávolított földet ezután az árok alatti lejtőn felhalmozzák, hogy kialakítsák a meder második részét, az úgynevezett töltést. Ezt be lehet vetni fűvel vagy be lehet ültetni évelő növényekkel. Ezenkívül idővel a növényzet számára a sánc alatt a feltételek megváltoznak, így a szárazságot kedvelő fajok mellett nedvességigényesebb fajok is nőnek majd.
Milyen mormotafajok léteznek?
A mocsarak nem egységesek, szélességük, hosszuk és mélységük is változhat. Konkrét formájukat tekintve léteznek vízszintes mederkotrók, amelyek egy kontúrvonalat követnek, hogy a vizet a telken tartsák és megakadályozzák a gyors lefolyást, valamint lejtős mederkotrók, amelyeket úgy építettek, hogy a vizet hatékonyan osszák el a kertben. Ez lehetővé teszi a száraz területek trágyázását és a túl nedves területek elvezetését.
Hogyan lehet a kertben süllyedéket létrehozni?
A mederkotrókat kisebb területen saját maga is megépítheti, de ha nagyobb a kert, érdemes szakembert hívni segítségül. A mederkotrók konkrét formáját a kertben hosszan tartó esőzések során kialakuló vízviszonyok megfigyelése alapján javasoljuk. A kisebb méretű mederkotrókat kézzel is ki lehet ásni, de a nagyobbak építéséhez inkább egy kotrógép alkalmas. A gátak általában lejtősek, és fával is megerősíthetők. Az árokba gyakran levegővel lerakott szerves anyagot is helyeznek, amely jól felszívja a vizet.