Úgy döntött, hogy megpróbálkozik az eperfa termesztésével, de nem tudja, melyik faj a legjobb az Ön kertjébe? Számos érdekes lehetőség közül választhat. Elmondjuk, mi a különbség a fehér, a fekete és a vörös eperfa között, milyen eperfafajták léteznek, és milyen körülmények között teremnek.
Az eperfa fajtái
Az eperfa manapság az egyik újra felfedezett gyümölcsfa, amely újra népszerűvé válik a kertészek körében. Ennek fő oka természetesen az egyszerűen csak eperfának nevezett ízletes gyümölcs, amely számos érdekes recepthez alkalmas, és tele van egészségügyi előnyökkel is.
Míg régebben az eperfát térségünkben elsősorban a borvidékeken találták meg, ahol jobbak voltak a termesztéshez szükséges feltételek, addig ma már a melegedő éghajlatnak köszönhetően a magasabb mérsékelt égövi területeken is virágzik. Népszerűségük azonban azért is nőtt, mert a nemesítőknek sikerült olyan kisebb fajtákat kifejleszteniük, amelyek kis kertekben is kényelmesen elférnek.
Eperfafajok:
- Fehér eperfa (Morus alba),
- Morus alba (Morus alba alba), Morus nigra (Morus nigra),
- Vörös eperfa (Morus rubra).
Az őshonos eperfa akár 18 méter magasra is megnőhet, és jó éghajlati viszonyok között több száz évig is élhet. Ráadásul a jó regenerációnak köszönhetően ezek a fák csodákra képesek. Ezért ma már különféle érdekes fajták is kaphatók, mint például a lógó eperfa vagy a lengő eperfa (fekete lógó eperfa és fehér lógó eperfa), amelyek gyönyörű díszei a kertnek.
Emellett léteznek törpe eperfák is, és a termesztők kedvelik például a gömbkoronás eperfákat, amelyeket globulosa néven ismerünk, vagy a bokros eperfákat. Sőt, hogy még sövényt is lehet létrehozni eperfákból, vágással és metszéssel. Mivel ezek a fás szárú növények jól nőnek, nem is kell drasztikusabb módosításokkal bajlódni.
Fehér Mullein
A nálunk termesztett eperfák közül a legmagasabb a fehér eperfa (Morus alba). Az eperfafélék családjába tartozó lombhullató fa körülbelül 10-18 méter magasra nő, koronája meglehetősen szétterülő, ágai pedig meglehetősen vékonyak, simák és törékenyek. Törzse fiatalon világosbarna, a kéreg barnásvörös vagy zöldesszürke, hosszanti irányban repedezett.
Az eperfa levelei viszonylag egyenesek, gyengék, kezdetben bársonyosak és szőrösek, később fényessé válnak. A mélyzöld, ősszel sárgára színeződő levelek tojásdadok és kissé szabálytalan alakúak, vékonyak és körülbelül 6-18 centiméter hosszúak. Kerekdedek, ferdén szív alakúak, az alapjuknál fogazottak vagy karéjosak, a felületükön fényesek és simák.
A virágzat egylaki vagy kétlaki. A fehér eperfa hímvirágai általában hosszú szárú, halványsárga porzókban állnak, míg a női virágzat inkább hengeres vagy fejes és felálló. Az eperfa termései, amelyek mérete 10 és 25 milliméter között mozog, eltérő színárnyalatúak lehetnek. Nyáron érnek, ekkor sárgás, lila vagy akár fekete színűek lehetnek, és édes ízűek.
Bár a fehér eperfa eredetileg Kínából származik, évszázadok óta a Földközi-tenger térségében és Európa melegebb területein is ültetik. Ez egy takarmánynövény, amelyet elsősorban a selyemhernyók fogyasztanak, amelyek selyemtermelésükről ismertek. A selyemkórót ezért gyakran ültették parkokba, nagy kertekbe vagy akár az utak mentén, de ma már emberi lakások környékén is megtalálható.
Az érett fehér eperfa termése helyet kapott a konyhában és a népi gyógyászatban. Főként nyersen fogyasztják, de gyümölcslevek, szörpök, kompótok, lekvárok és eperbor alapanyagául is szolgálnak. A gyümölcsök könnyen levet eresztenek, és szedéskor könnyen lehullanak. A kertészek azonban nem csak a lédús eperfáért termesztenek eperfát. Sövény alapját is képezhetik.
Mullein fekete
Egy másik faj, amely a mi területünkön is megtalálható, a fekete eperfa (Morus nigra). Ez a fekete eperfaként is ismert lombhullató fa körülbelül 10 méter magasra nő. Koronája sűrű és szétterülő, akár 15 méter széles is lehet, törzsének kérge fiatalon világoszöld, de később barnásszürkésszé és jellegzetesen repedezetté válik.
A fekete eperfa levelei meglehetősen sötétzöldek, tenyérnyiak és fogazott szélűek. Alul filcesek, akár 20 centiméter hosszúak is lehetnek, és szőrös levélnyélük különbözteti meg őket a többi eperfafajtól. Ami a virágzatot illeti, a fekete eperfa májustól júniusig virágzik, majd a fán sötétlilától a feketéig terjedő fürtök kezdenek megjelenni.
Ebben az esetben az eperfa augusztus és szeptember folyamán érik, nagyon kellemes édes ízű és finom illatú. Első pillantásra úgy nézhetnek ki, mint a szeder, 2-4 centiméteresre nőnek, és ha nem szedjük le őket időben, folyamatosan hullanak le a fáról. Mint korábban, frissen, esetleg bor és befőtt formájában is fogyasztható.
A fekete eperfát vidékünkön elsősorban díszfaként termesztik, de gyümölcsfaként is megtalálta a maga hasznát. Ez a faj nem túl igényes a talajjal szemben, de termofilabb, mint a fehér eperfa, lassabban nő, és inkább a mediterrán vagy bortermelő területeken érzi jól magát. Ideális azonban a napos, mélyebb, termékeny, vízzel jól ellátott talajjal rendelkező kertekben és parkokban lévő élőhely.
Vörös mullein
A fekete eperfához hasonlóan a vörös eperfa (Morus rubra) is körülbelül 10 méter magasra nő. Levelei váltakozó állásúak, széles szív alakúak és majdnem kétszer akkorák, mint a fehér eperfáé. Felülete a felső oldalon érezhetően érdes, és textúrája hasonló lehet például a csiszolópapíréhoz. Az alsó oldalát sűrűn borítják puha szőrszálak.
A vörös eperfa viszonylag ellenálló a faggyal, a szárazsággal, a szennyezéssel és a rossz talajjal szemben. Virágai meglehetősen feltűnésmentesek, a levelekhez hasonlóan nyílnak, és sárgászöld vagy vöröses színűek. A gyümölcsök körülbelül 3 cm nagyságúra nőnek, júliusban és augusztusban érnek, a vörös színtől a mélyliláig terjednek, és nagyon édes ízűek.
Mivel a vörös eperfa kétlaki, a kertben hím és nőstény fákat is kell nevelni, ami általában több helyet igényel. A Tyrnaviensis fajta, amely a vörös és a fekete eperfa keresztezése, szintén kapható. Jelenleg főként Szlovákiában vagy a morvaországi Slováckóban termesztik.
Milyen eperfafajták vannak?
Az eperfa az újra felfedezett gyümölcsfák közé tartozik, amelyeket elsősorban ízletes és lédús gyümölcseik miatt termesztenek. Régebben főként a bortermelő területeken termesztették, de ma már a melegedő éghajlatnak köszönhetően a magasabban fekvő területeken is virágzik. Az eperfának jellemzően három fajtája van, köztük a fehér eperfa, a fekete eperfa és a vörös eperfa.
Milyen eperfafajták léteznek?
Az őshonos eperfák akár 18 méter magasra is megnőhetnek, és több száz évig is elélhetnek. A nemesítőknek azonban sikerült kisebb fajtákat is kifejleszteniük, amelyek kis kertekben is elférnek. Népszerű például a lógó eperfa (ingófa), amely gyönyörű dekoráció lehet, akárcsak a törpe eperfa. A termesztők különösen kedvelik a gömb alakú eperfákat, de a bokros típusokat is.
Milyen a White Mullein külleme?
A legmagasabb eperfa, akár 18 méter magasra is megnőhet. Koronája szétterülő, törzsének kérge fiatalon világosbarna, később barnásvörös vagy zöldesszürke, hosszában hasadó kéreggel. A levelek tojásdadok, fogazottak vagy karéjosak és a felső oldalon fényesek. A termés 10-25 milliméteres, nyáron érik, sárgás, lila vagy akár fekete színű.
Hol termesztik a fekete eperfát?
Ez az eperfafaj körülbelül 10 méter magasra nő, koronája sűrű, szétterülő, és májustól júniusig virágzik. Gyümölcsei kellemesen édes ízűek, finom illatúak és általában sötétlilától a feketéig terjedő színűek. Bár a talajjal szemben nem túl igényes, a fehér eperfánál hőigényesebb, és lassabban nő. Emiatt a fekete eperfa főként a mediterrán térségben, a bortermelő területeken és az alföldeken virágzik.