Akár olyan díszfát keres, amely gyönyörű virágzó szolitert alkot a kertjében, akár olyan gyümölcsfát, amelynek ízletes gyümölcsei a szem gyönyörén kívül mással is szolgálnak, a kutyafák érdekelhetik. Ez a növénynemzetség számos érdekes fajt tartalmaz, amelyek megjelenésükben és alakjukban igen változatosak, ezért a termesztők körében igen keresettek.
Mik azok a harkályok?
A kutyafa (latinul Cornus) név a kutyafa-félék (Cornaceae) családjába tartozó növénynemzetségre utal. A Swida, Cynoxylon, Dendrobenthamia és Chamaepericlymenum nemzetségek egyesülésével jött létre, és számos különböző fásszárú növényt foglal magában, ami néha összezavarja a kertészeket. Ide tartoznak a fák, cserjék, de ritkán a fűszernövények is.
A ma kutyafa nevet viselő növénynemzetség tíz külön alnemzetséget tartalmaz. Bár mind ugyanabba a kategóriába tartoznak, és ezért közös nevet kellene kapniuk, néhányukat a cseh nyelvben még mindig az eredeti nevükön emlegetik (különösen a cédrusokat). Számos érdekes kultivár is létezik, amelyeket díszfaként, sövényként vagy lédús gyümölcsforrásként termesztenek.
A kutyafák jellemzői
A kutyafa lehet fa vagy cserje a kertben, sőt egyes fajok föld alatti fás rizómákkal rendelkező lágyszárú növények. Hajlamosak a melegebb régiókban boldogulni, de alkalmazkodóképességük és szívósságuk miatt számos cseh kert és park szerves részét képezik. Vannak gyümölcsfák, de gyönyörű lombozatú és virágú díszfajták is.
A kutyafák levelei váltakozó állásúak vagy engedelmesen felállóak, nincsenek palástjuk, és a levélzetre a szeldelt vagy párhuzamos erezettség jellemző. Az oldalerek a levélnyél tetejével párhuzamosan futnak össze, és általában meglehetősen ritkásak és ívesek. Ami a virágtípust illeti, a virág négyrészes és nagyon kicsi, egy kehelyre és egy virágkoszorúra tagolódik, amelyet feltűnően megnagyobbodott és színes fellevelek is támogathatnak.
Az egyes virágok különböző típusú, többé-kevésbé összehúzódó virágzatba csoportosulnak. A kehely ebben az esetben csövesen összefolyó, a lombhullató virágszirmok a mirigyes korong oldalain nőnek, és négy porzó van. Ezen kívül természetesen a kutyafának termése is van, amelyet szintén kutyafának neveznek. Ezek különböző színű, gömb alakú vagy hosszúkás dobostermésűek.
A kutyafák elterjedése
Míg egyes kutyafajok Észak-Amerikában őshonosak, mások történelmi elterjedése Kis-Ázsiáig, Japánig és Európáig vezethető vissza. Napjainkban ezeket a fákat, cserjéket és gyógynövényeket főként az északi félteke mérsékelt égövén, Afrika hegyvidéki és trópusi területein vagy akár Közép-Amerikában találjuk.
Az európai flórában három különböző kutyafaj honos, nevezetesen a vérlevelű kutyafa, a közönséges kutyafa és a svéd kutyafa, amelyek közül az első kettő nálunk is előfordul. A kertészek azonban gyakran egzotikusabb fajokat vesznek magukhoz, és egyes kutyafák, például az észak-amerikai cédrus, az idők során elgyomosodtak.
A közönséges kutyafa (tavaszi kutyafa) például Dél-Európa melegebb területein és hazánkban is bőségesen előfordul. Ráadásul védett fafaj, amelyet kertekben és parkokban is termesztenek, különösen a nemesített fajtákat. Emellett azonban néhány szlovák fajta is népszerű a kertészek körében.
A kutyafák fajtái
Mint már említettük, a Cornus nemzetségnek jelenleg tíz külön alnemzetség van. Legfontosabb képviselői a kandisznófű, amelyet fehér és fekete-kék termése jellemez. Ez tehát a Cornus nemzetség alapágát képezi, amely tovább osztható három különálló kategóriára, nevezetesen a Kraniopsis alnemzetségre (fogékony levelekkel), a Mesomora alnemzetségre (váltakozó levelekkel) és a Yinquania alnemzetségre.
A kutyafák fejlődési ága, amelyek bogyói a vörös különböző árnyalatai, tovább oszlik a virágzat alatti megnagyobbodott fellevelek nélküli kutyafákra és a megnagyobbodott fellevelekkel rendelkező kutyafákra. Ezen kívül a kertészek megkülönböztetik az Artocrania alnemzetségbe tartozó lágyszárú kutyafákat és a virágos kutyafákat, amelyek a Cynoxylon és Syncarpea alnemzetségeket foglalják magukban. E felosztás alapján aztán megkülönböztethetjük például a kutyafa nemzetség következő képviselőit:
- fehér gyertya (fogékony levelekkel),
- a vérgyertya (barátságos levelekkel),
- a gyertyánlevelű tücsök (barátságos levelekkel),
- a kétséges tücsök (váltakozó levelekkel),
- váltakozó levelű gyertyán (váltakozó levelekkel),
- kutyafa (megnagyobbodott fellevelek nélkül),
- közönséges kutyafa (megnagyobbodott fellevelek nélkül),
- fejes kutyafa (ázsiai virágos kutyafa),
- japán kutyafa (ázsiai virágzó kutyafa),
- virágos kutyafa (észak-amerikai kutyafa),
- kanadai kutyafa (lágyszárú kutyafa),
- svéd kutyafa (lágyszárú kutyafa).
Milyen felhasználási módjai vannak a kutyafának?
A kutyabenyők nagyon változatosak, és mivel ebbe a növénycsaládba fák, cserjék és fűszernövények tartoznak, sokféleképpen használhatod őket a kertedben. Minden az Ön preferenciáitól, lehetőségeitől és persze attól függ, hogy mekkora helyet tud biztosítani ezeknek a jellegzetes fáknak és fűszernövényeknek az otthona körül. Minden fajnak más-más növekedési feltételei vannak, és más-más helyet igényel maga körül.
Egyes kutyafafajok népszerű dísznövények, amelyeket elsősorban szoliterként használnak a kertekben, de nagyobb csoportokban is nőhetnek. A termesztők számára különösen vonzóak a virágzat szélein pompásan és feltűnően megnagyobbodott lombozatuk miatt, amely az adott fajtától függően sokféle árnyalatú és formájú lehet.
A virágzó kutyafák a virágzás időzítésében és hosszában is eltérhetnek, általában májusban és júniusban, esetleg a hasonló alakú levelek jelenlétében, ami különösen jellemző a japán kutyafa Wolf Eyes nevű fajtájára. A japán kutyafán (Cornus kousa) kívül a díszfajták közé tartozik a virágos kutyafa (Cornus florida) vagy a Nuttall-kutyafa is. A lágyszárú kutyafákat itt meglehetősen szórványosan termesztik.
Ami a cserjéket illeti, a kertészek különösen kedvelik a fehér gyertyánfüvet, a vérgyertyánfüvet és a sarkantyús gyertyánfüvet. Jellemző rájuk, hogy hasonlóan vagy nagyon tarka leveleik és élénk színű ágaik különösen a téli hónapokban ragyognak a kertben. A fás gyertyánfélék képviselője, amellyel nálunk nem olyan gyakran találkozunk, a gyertyánlevelű gyertyán.
Népszerű faj a közönséges kutyabenge (Cornus mas), amely már februárban vagy márciusban virágzásnak indul, és így a tiszafákkal együtt a méhek első táplálékává válik. Ezért is nagyon fontos ez az akár hét méter magasra is megnövő lomblevelű fa vagy cserje a táj ökológiája szempontjából, még akkor is, ha a házak körüli kerteket díszíti.
A kutyafa eredeti vad változatát a múltban felváltották az oltott, nagy gyümölcsű fajták, amelyek már két évvel az ültetés után bőséges termést biztosítanak a kertészeknek a kutyafa néven ismert ízletes piros gyümölcsökből. Ezek a bogyók ehetőek, édes-savanykás, enyhén savanykás ízűek, és számos vitamint és egyéb egészségügyi előnyt tartalmaznak.
Természetesen nyersen is fogyaszthatók, de a konyhai feldolgozásra alkalmasabbak. A termesztők tartósíthatják, száríthatják és gyümölcslevekké, likőrökké, borokká és almaborokká készíthetik őket. Ezenkívül néha olajbogyóként is fogyasztják őket. A kutyafa gyümölcsei azonban nem az egyetlenek, amelyek felhasználásra találtak az emberek körében. A kínai orvoslásban a kutyafa bogyói is sikerrel szerepelnek.
Mik azok a harkályok?
A kutyafa (Cornus) név a kutyafa családba tartozó növénynemzetségre utal, amely a cédrus, a kutyafa, a kutyafa és a kutyafa nemzetségek egyesítésével jött létre. Ezért tíz különálló alnemzetséget és számos különböző fát, cserjét és fűszernövényt foglal magában, ami a kertészek számára zavaró lehet. Az egyes fajták dísznövényként, haszonnövényként vagy sövényalapanyagként sikeresek a termesztők körében.
Hol nőnek a kutyabenyők?
Ami e növénynemzetség elterjedését illeti, a kutyafák jelenleg főként az északi félteke mérsékelt égövi régióiban, Afrika hegyvidéki és trópusi területein vagy Közép-Amerikában nőnek. Az európai kontinensen három különálló faj létezik, köztük a vérgyertyán, a közönséges kutyafa és a svéd kutyafa.
Milyen kutyafajok léteznek?
A kutyafa nevű növénynemzetség tíz különálló alnemzetséget foglal magában, amelyek nagyon specifikusak. A fő képviselője a fehér és fekete-kék gyümölcsökkel jellemezhető kandikomorfa, ezt az alapágat a botanikusok tovább osztják a Kraniopsis, Mesomora és Yinquania alnemzetségekre. A piros bogyójú fák két csoportba sorolhatók aszerint, hogy a virágzat alatt megnagyobbodott fellevelek vannak-e vagy sem. A kertészek megkülönböztetik a lágyszárú kutyafákat (Artocrania) és a virágos kutyafákat (Cynoxylon és Syncarpea) is.
Milyen felhasználási módjai vannak a kutyafáknak?
A kutyafák egyes fajai dísznövények, amelyeket a kertészek főként szoliterként ültetnek, mivel feltűnően megnagyobbodott, különböző formájú és színű lombozatukkal büszkélkedhetnek. A bokrosodó fajok is népszerűek, hasonlóan vagy nagyon tarka levelekkel és élénk színű ágakkal. A közönséges kutyafa hasznos faj, amely fontos a táj ökológiája szempontjából, de a termesztők számára ízletes termést is biztosít, amelynek a konyhában sokféle felhasználási módot találtak.