A hideg téli hónapokból a kellemes tavaszi napokba való átmenet egyik jellegzetes szimbóluma a mogyorófa. Nemcsak a diófélék miatt érdemes termeszteni, hanem díszfaként, szélfogónak vagy esetleg sövény részeként is. Elmondjuk, hogy a mogyorófa fa vagy cserje, hol nő, és miért kell feltétlenül mogyorófa a kertedbe.
Mi az a mogyorófa?
A mogyorófa (latinul: Corylus) egy fafajta, amely korábban a mogyorófélék családjába tartozott, de az új rendszertani rendszer szerint ma már a nyírfafélék családjába, pontosabban a Coryloideae alcsaládba sorolják. Ezek viszonylag gyorsan növő és nagyon szívós fás szárú növények, amelyek nem túl igényesek a talajtípusra, ezért néha lejtők és padok megerősítésére használják őket.
Az emberek nagyon gyakran kérdezik, hogy a mogyoró fa vagy cserje. Ami ezt a felosztást illeti, valójában mindkét csoportnak igaza van. A mogyorónak ugyanis vannak fához hasonló típusai, amelyek az évek során elég nagy magasságra nőnek, és vannak mogyoróbokrok, amelyek még gyakoribbak, mivel valamivel elterjedtebbek, mint a mogyorófa.
Míg a bokros díszmogyoró általában nagyon gyorsan nő, addig a mogyorófa lassabban nő. Amikor 10 éves lesz, körülbelül 2 méter magas, majd 20 éves korában már 2-5 méter magas, és további 10 évvel később, 30 éves korában akár a 7 méteres magasságot is elérheti. Ez azonban mindig a termesztett fajtától és az adott fajtától is függ.
Hogy néz ki a mogyoró?
A mogyoró megjelenése természetesen attól függően változik, hogy fa- vagy cserjefajról van-e szó. A fához hasonló mogyorófélék törzse általában egyenes, és gyakran egészen a korona csúcsáig ér. Fiatalon a kérgük barnásszürke. Ez azonban elég hamar (konkrétan 10-15 éves korukban) repedezett, szürke, pikkelyesen hámló kéreggé változik.
A bokros mogyoró esetében a törzsük alaphajtásai általában vaskosan felállóak, majd a tetejükön elágaznak, és rugalmas, íves ágakba nyúlnak. E mogyorófélék kérge általában barna, de első pillantásra jellegzetes lenticellák (lenticelek) is láthatók rajta, amelyek a belső szövetek sejtközötti teréhez tapadó apró szemölcsös képződmények.
Valamennyi rókagumó gyökérzete sűrű, szívós és gazdagon elágazó. A fő díszítő elemük a lombozat, amely körülbelül májustól novemberig jelenik meg. Általában tojásdad vagy szív alakú, kétszeresen fogazott és többé-kevésbé szeldelt. Színe a fajtától függően a sárga, narancssárga, vörös és barna árnyalatoktól a világos- vagy sötétzöldig terjed.
Ami a virágokat illeti, a hímivarúak különböző hosszúságú, túlnyúló porzókban helyezkednek el, amelyek ősszel fejlődnek, majd a „beporzás” idején (azaz tavasz előtt), amikor a bokros rókagomba még nem levelezik, újjáélednek. A nőivarú virágok általában bimbószerű virágzatba tömörülnek, amelynek tetejéről vöröses színű porzók emelkednek ki. A virágzat először a fás rókagombáknál jelenik meg 25-30 éves korban.
Hol nő a mogyoró?
A mogyorófa az egész északi féltekén elterjedt, a mérsékelt égövön szinte mindenütt nő, de néha a szubtrópusi övezetekben is megtalálható. Viszonylag igénytelen fák, amelyek napfényben vagy részleges árnyékban is jól érzik magukat, sőt a Corylus avellana faj még árnyékban is termeszthető. Csak a termesztett mogyorófák, amelyek a diótermelésre vannak utalva, igényesebbek.
Ami a talajt illeti, a mogyorónak nincsenek különleges igényei. A magasabb kalciumtartalmú vályog- vagy agyagos altalaj az ideális, de ezek a fák más, a termesztésükhöz nem optimális feltételekkel rendelkező helyeken is meg tudnak birkózni. Az egyetlen problémát a pangó vízzel teli talaj vagy a homokos és túl száraz, nem elég nedvességtartalmú termőhely jelentheti.
A mogyoró olyan helyeken is termeszthető, amelyek a hagyományos mezőgazdaság szempontjából rosszabbnak számítanak. Ezek elsősorban a tavak és vízfolyások partjai, ahol az alluviális lerakódások elegendő nedvességet és tápanyagot biztosítanak a mogyorónak, de nedves szakadékok, lejtők lábánál, különböző domboldalakon, vasútvonalak és utak menti nedves területeken, épületek közelében vagy például tyúkudvarokon is.
Míg ma a mogyorófák sokféle dísz- és veteményeskertet, parkot vagy mesterségesen kialakított sugárutat díszítenek, természetesen a vadonban is megtalálható, ahol a vadon élő fák igen jelentős méretűre nőnek, és nagy mennyiségű diót termelnek. Ezek kicsik, de ízletesek, így szüretkor sok járókelőnek szereznek örömet.
Miért termesztünk mogyorót?
A rókamogyoró többféle okból is hasznos lehet a kertben. Míg egyesek a díszfajták esztétikai előnyeit értékelik, mások elsősorban a diófélék miatt termesztik a mogyorót, megint mások pedig a mogyorófát értékelik. Ez azonban mindig az adott fajtától függ, mivel nem mindegyik alkalmas arra, hogy kisebb kertekben vagy díszfasorok részeként termesszük.
A mogyoróval kapcsolatban általában először természetesen a mogyoró jut eszünkbe. Kellemes ízük miatt nagyon népszerűek, elég sokáig tárolhatók, és olajgyártás alapanyagaként is alkalmasak. Ha elsősorban a mogyoróért termesztjük a mogyorót, fontos, hogy a fák jól fejlődjenek. Egyetlen bokor akár 2 kg ízletes gyümölcsöt is teremhet.
Sűrűn elágazó gyökérzetének köszönhetően a mogyoró a tápanyagban nem túl gazdag talajokon is jól fejlődik. Amíg elegendő vízhez jut, olyan helyeken is képes növekedni, ahol vékony a felső talajréteg. Ezért kiválóan alkalmasak a lejtők és vízfolyások partjainak megerősítésére a vízerózió elleni védelem érdekében.
Ha a megfelelő helyről van szó, a fásmogyoró és a nagyobb cserjék nem alkalmasak jól a kisebb kertekbe. Szoliterként vagy laza csoportokként azonban kiválóak nagyobb tájakon, némelyikük hosszú természetes sugárutak alapjául szolgál, mások pedig szélesebb utcákat szegélyező fasorokként.
A kisebb mogyorócserjék nemcsak díszítő funkciójuk miatt népszerűek a kertészek körében, hanem vad (ritkán metszett) sövények alapjaként is. Úttörőfák formájában, amelyek újonnan létrehozott élőhelyeket telepítenek meg, rosszul termékeny talajokra is ültethetők, és jól szolgálnak magasabb faállományok keretezésére vagy akár aljnövényzetként is.
Bár a mogyorófák nem kedvelik a túl hideg szelet, különösen virágzás idején, dió- vagy gesztenyefákkal együtt szélfogónak is jól használhatóak. Mivel ezek a fák viszonylag korán virágoznak (nagyjából február közepétől április közepéig, még a levelek megjelenése előtt), jó tápláló virágporforrást jelentenek a méhek számára akkor, amikor a környező vidékeken kevés a virágpor.
Ráadásul a mogyorót körülbelül 15 évente ki lehet vágni, és tűzifaként vagy anyagként lehet használni, ami szintén megakadályozza a termékenység csökkenését. A keletkező faanyagot fűtésre, építőanyagként, gombatermesztésre vagy talajjavításra lehet felhasználni. Ha azonban a mogyoró gyökérgallérjából és gyökereiből kihajtott friss vesszőket vágja le, azokat mulcsként vagy a juhok és kecskék takarmányaként is felhasználhatja.
Sűrűn elágazó gyökérzetének köszönhetően a mogyoró a tápanyagban nem túl gazdag talajokon is jól fejlődik. Amíg elegendő vízhez jut, olyan helyeken is képes növekedni, ahol vékony a felső talajréteg. Ezért kiválóan alkalmasak a lejtők és vízfolyások partjainak megerősítésére a vízerózió elleni védelem érdekében.
Ha a megfelelő helyről van szó, a fásmogyoró és a nagyobb cserjék nem alkalmasak jól a kisebb kertekbe. Szoliterként vagy laza csoportokként azonban kiválóak nagyobb tájakon, némelyikük hosszú természetes sugárutak alapjául szolgál, mások pedig szélesebb utcákat szegélyező fasorokként.
A kisebb mogyorócserjék nemcsak díszítő funkciójuk miatt népszerűek a kertészek körében, hanem vad (ritkán metszett) sövények alapjaként is. Úttörőfák formájában, amelyek újonnan létrehozott élőhelyeket telepítenek meg, rosszul termékeny talajokra is ültethetők, és jól szolgálnak magasabb faállományok keretezésére vagy akár aljnövényzetként is.
Bár a mogyorófák nem kedvelik a túl hideg szelet, különösen virágzás idején, dió- vagy gesztenyefákkal együtt szélfogónak is jól használhatóak. Mivel ezek a fák viszonylag korán virágoznak (nagyjából február közepétől április közepéig, még a levelek megjelenése előtt), jó tápláló virágporforrást jelentenek a méhek számára akkor, amikor a környező vidékeken kevés a virágpor.
Ráadásul a mogyorót körülbelül 15 évente ki lehet vágni, és tűzifaként vagy anyagként lehet használni, ami szintén megakadályozza a termékenység csökkenését. A keletkező faanyagot fűtésre, építőanyagként, gombatermesztésre vagy talajjavításra lehet felhasználni. Ha azonban a mogyoró gyökérgallérjából és gyökereiből kihajtott friss vesszőket vágja le, azokat mulcsként vagy a juhok és kecskék takarmányaként is felhasználhatja.
Mi az a mogyoró?
A mogyoró (Corylus) a fafélék nemzetségébe, a nyírfafélék családjába és a mogyoró alcsaládjába sorolt fafaj. Gyors növekedésű és nagyon szívós, kevés termesztési igényű, így akár egy kezdő kertész is gondozhatja. Ami azt illeti, hogy a mogyoró fa vagy cserje, mindkét fajtával találkozhatunk ezekből a fás szárú növényekből. Míg a fa típusú mogyorófák lassabban nőnek, de nagy magasságot érnek el, addig a mogyoróbokrok elterjedtebbek és nagyon gyorsan nőnek.
Hogyan néz ki a mogyorófa és a mogyorócserje?
A mogyorófa megjelenése attól függően változik, hogy melyik konkrét fajtáról van szó. A fás mogyoró törzse általában egyenes, és barnásszürke kérge az évek során repedezett szürke kéreggé változik. A cserjés mogyoró alaptörzse általában mereven felálló, barna színű, feltűnő lencsevégekkel, és a tetején rugalmas, íves ágakba nyúlik. A gyökerek sűrűek és gazdagon elágazóak, a levelek sokféle árnyalatúak lehetnek, a virágok pedig hímivarúak (tűsek) és nőivarúak (bimbósak) egyaránt.
Hol nő a mogyoró?
A mogyorófa az északi félteke mérsékelt égövi régióiban széles körben elterjedt. Viszonylag igénytelen fafajok, amelyek napfényben vagy részleges árnyékban is jól érzik magukat, és nem túl igényesek a talajjal szemben. A vályog- vagy agyagos aljzat az ideális, de a mogyoró olyan termőhelyeken is termeszthető, amelyek a hagyományos mezőgazdaság szempontjából rosszabbnak számítanak. Ilyenek a tó- és vízfolyás-partok, nedves vízmosások, lejtők, domboldalak, vasútvonalak és utak mentén vagy épületek közelében fekvő területek.
Milyen felhasználási módjai vannak a mogyorónak?
A mogyorót sokféle okból termesztik. Díszcserje, a kert érdekessége, és ízletes mogyorót is termel. Emellett öntözésgátló funkciója is van, és kiválóan alkalmas lejtők vagy padok keményítésére. Míg a fát alkotó mogyorófák természetes fasorok vagy faültetvények alapját képezhetik, a mogyorócserjék vad sövény alapjául, szélfogónak, a méhek virágporforrásaként, tűzifaforrásként vagy építőanyagként is használhatók.