REBARBARA: Hogyan kell helyesen termeszteni a rebarbarát?

Lelkesedik a rebarbara savanykás ízéért, amely remek kiegészítője lehet különböző desszerteknek és édes süteményeknek, és szívesen termesztené ezt a növényt a saját kertjében? Ez nem jelenthet gondot, hiszen viszonylag igénytelen növényről van szó, amely jól fejlődik a környékünkön. Tanácsot adunk Önnek, hogyan ültesse a rebarbarát, milyen termesztési körülményeket igényel, és mikor van itt az ideje a betakarításnak és az ízletes desszertek elkészítésének.

Hogyan kell rebarbarát termeszteni?

A rebarbara (Rheum rhabarbarum) az egyik legkorábbi zöldségféle. Évelő növény, amelynek összetéveszthetetlen virágzata akár 2 méter magasra is megnő. További jellegzetessége a levélrozetták, amelyek megjelenésükben a bojtorjánra emlékeztethetnek, és nem feledkezhetünk meg a zöld, rózsaszínű vagy bíborvörös levélnyelekről sem, amelyek elérik az 50-60 centiméteres nagyságot.

A rebarbara különösen népszerű a kertészek körében, mert nem túl igényes. Ha maga is szeretne, megpróbálkozhat a rebarbara magról történő termesztésével. Még kényelmesebb módszer azonban a vegetatív szaporítás, amely az egyes csomók osztásából áll, mivel az újonnan előállított palánták ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az anyanövény.

A rebarbara megjelenését tekintve többféle fajtája ismert, amelyek a levélnyél finomságában és színében különböznek egymástól. A leggyakoribb árnyalatok a rózsaszín, a piros és a lila, de a zöld vagy a sárga sem kivétel. Jellemzően a rebarbara fajtákat zöld és piros fajtákra osztják, a kertészek körében a következő fajták a legnépszerűbbek:

  • Victoria,
  • Jara,
  • Sutton,
  • The Sutton, The Sutton, The Sutton, The Sutton, The Ogrskiy,
  • Tukumsky,
  • Moskovszkij 42,
  • Holsteini vér,
  • Champagne Early,
  • Dawes Challenge.

Hová ültessük a rebarbarát?

Ha most készül először rebarbarát ültetni a kertjébe, bizonyára kíváncsi, milyen termesztési körülményekre van szüksége a rebarbarának. Bár a rebarbara nem túl igényes, és az is ültetheti, aki kevés kertészeti tapasztalattal rendelkezik, tanácsos a lehető legjobb élőhelyet biztosítani a növény számára, hogy jól fejlődjön.

A rebarbara termesztésére a közepesen nehéz, agyagos, nem kiszáradó, a szükséges tápanyagokkal is jól ellátott talaj alkalmas. A humuszos talajnak is kellően mélyen (legalább 60 centiméter mélyen) kell betemetve lennie, és a kertészek azt javasolják, hogy a rebarbara ültetése előtt szerves trágyával (pl. istállótrágya alkalmas) trágyázzuk meg a kiválasztott helyet.

A talajvízszint legfeljebb 1,5 méterrel a felszín alatt legyen, hogy a talaj ne legyen túl nehéz és nedves, ami a rebarbara gyökereinek rothadásához vezethet. Ha viszont könnyebb és melegebb talajt választunk, az jelentős hatással lesz a rebarbaratermésre, mivel a szárak gyorsabban érnek be.

Ha arról van szó, hogy hol termesszen rebarbarát, választhat napos helyet, de választhat részlegesen árnyékos területet is. Bár a levélnyelek gyorsabban érnek a napon, a növényeknek gyümölcsfák alatt is jól kell boldogulniuk, mivel csak tavasszal kell elegendő napfényt kapniuk, de később kellően védve vannak a közvetlen napfénytől.

Ültetés magról

Ha a rebarbara ültetéséhez magokat szeretnénk használni, ez az úgynevezett generatív szaporítás. Ezt akkor végezzük, amint a magok beérnek, azaz augusztusban vagy szeptember elején, amikor a vetést cserépbe vagy cserépbe végezzük. Ezekben a növények előnevelkednek, és a rebarbarát a következő tavaszi hónapokban lehet kiültetni a kiválasztott helyre.

A magokat márciusban vagy áprilisban közvetlenül a szabadföldi ágyásokba is el lehet vetni. Miután a növények kicsíráztak, 20 x 20 cm-es csomóba szúrjuk őket, majd ősszel vagy a következő tavasszal átültetjük őket állandó helyre. A növényeket mélyen megművelt, jól trágyázott talajba kell ültetni. Az első termésre azonban csak a vetés után három évvel lehet számítani, és mivel a rebarbara magról nem túl jól csírázik, a kertészek általában a hajtásdugványokkal és a fürtök felosztásával történő szaporítást javasolják.

A rebarbara szaporítása palántákból

Van olyan ismerősöd, aki felajánlotta, hogy megosztja veled a rebarbaráját, vagy szeretnéd odaajándékozni valakinek? Akkor tudnia kell, hogy a rebarbara nagyon könnyen szaporítható palántákkal (vegetatív szaporítás). Egyszerűen csak húzzon ki egy részt a növényből a földből, hogy egy rekeszt hozzon létre, amelynek legalább egy ép vegetatív csúcsnak és legalább három gyökérnek kell lennie.

Mikor kezdjük el a rebarbara termesztését, és hogyan ültessük a rebarbarát, ha ezt a szaporítási módszert választjuk? A rebarbaragyökeret általában márciusban vagy áprilisban ültetik, de ősszel, szeptemberben vagy októberben is megtehetik. A növény vegetatív tetejének körülbelül 5 centiméterrel a talaj felszíne alatt kell lennie, de nem mélyebben, mint az eredeti fürt.

A rebarbara gyökereit ültetés előtt soha nem szabad sokáig a levegőn hagyni. Ha tehát kiássa a rebarbarát, és nem akarja azonnal átültetni egy másik helyre, takarja le a növény gyökereit zsákvászonnal vagy hasonló anyaggal. Ami a növények közötti távolságot illeti, ültetéskor ennek körülbelül 1-2 méternek kell lennie, hogy a rebarbarának elegendő hely álljon rendelkezésére.

A fentieken kívül azt is fontos megjegyezni, hogy a rebarbara palánták leveleit soha ne hámozza meg, mert ez gyengítheti a növényeket. Csak a már meglévők segítségével tud új leveleket képezni, és ha ültetéskor túl sok levelet távolítunk el, akkor a gyökerek rovására újabbak fognak kialakulni. Ami az első termést illeti, ha a rebarbarát palántákból szaporítja, akkor az ültetés után egy évvel már látni fogja.

Hogyan ápoljuk a rebarbarát?

Bár a rebarbara viszonylag igénytelen, termesztése során két fő elvet kell követni. Először is, a vegetációs időszak alatt elegendő nedvességet kell biztosítani a növényeknek, és rendszeresen kapálni kell őket, másodszor pedig el kell távolítani a képződő virágzatokat, hogy az egyes növények ne legyenek feleslegesen stresszesek.

Ami a rebarbara trágyázását illeti, általában ültetés előtt trágyát juttatnak a talajba, a kertészek pedig a következő években jól lebomlott komposztot vagy más trágyát használnak. A növényeknek viszonylag nagy a nitrogénigényük, amiről nem szabad megfeledkezni. A nitrogéntrágyázást ezért általában évente két-három alkalommal végzik, közvetlenül a tél után, majd amikor a rebarbara a betakarítás után erőteljesen fejlődik, és utoljára júliusban.

A rebarbara akár tíz évig is eláll ugyanazon a helyen, feltéve, hogy a körülmények megfelelőek a növekedéséhez. A szükséges meszezést ezután háromévente egyszer, ősszel végzik el, a legnagyobb termést az ötödik-hetedik évben lehet elérni az ízletes zöldségből. Ha egyenletesen jó szártermést szeretnénk, akkor hét-tíz év után célszerű a növényt lecserélni, mivel a talaj idővel hajlamos kimerülni.

Mit tegyünk ősszel a rebarbarával?

Bár a rebarbara szívós, a fiatal növényeket mulcsozással kell védeni a hidegtől. Megfelelő módszer például a tufából, levelekből vagy tőzegből készült takaró. Ősszel a kertészek gyakran visszavágják az egyes növényeket (néha egészen a földig), és komposzttal takarják be őket.

Mikor takarítják be a rebarbarát?

Mivel a rebarbara nagyon veszélyes lehet az emberre, a termesztők gyakran elgondolkodnak azon, hogy mikor szedik a rebarbarát, és mikor felejtsék el a konyhai felhasználásra. Az egyes szárakat fokozatosan, ahogy nőnek, májustól június közepéig szüreteljük. Később jelentősen megnő az emberi szervezetre károsan ható oxálsav mennyisége.

Ha rebarbarát akarunk szüretelni, akkor ideális, ha ezt reggel tesszük, és csak a növény kerületén lévő levélnyelet szedjük le, amelynek hossza 30 és 50 centiméter között mozog. Hogy a rebarbara ne gyengüljön el túlságosan, érdemes kezdetben csak a levelek egyharmadát betakarítani. Csak a későbbi években lehet ez akár a fele is.

A levélnyéllel rendelkező leveleket azonban nem szokás levágni vagy visszavágni, mert a maradványok rothadásnak indulnak. Ehelyett általában egy éles rántással a földnél húzza ki őket. A betakarítás után célszerű a sérült leveleket eltávolítani a rebarbaráról. Ezenkívül a környező talajt meg kell lazítani, gyomlálni kell, és a növényt jól meg kell trágyázni, hogy továbbra is jól fejlődjön.

Miután betakarította a rebarbarát, vágja le a leveleket, és ízlése szerint dolgozza fel a levélnyelet. Ha megmarad néhány szár, és nem talál rá azonnali felhasználási lehetőséget, akkor 1-2 hétig tárolhatja a hűtőben (tárolás előtt ne mossa meg), vagy apróra vágva a fagyasztóban. Azonban 1 °C-os hőmérsékleten és 90%-os páratartalom mellett akár három hétig is eláll a hűtőben.

Rebarbara gyorsulás

Bár a rebarbara nagyon korai termés, a betakarítást egy kicsit fel lehet gyorsítani. Hogyan lehet ezt megtenni? Március elején egyszerűen fedjük be a rebarbarát egy nyitott hordóval, amelyet aztán földdel vagy trágyával takarunk be, és a hordó tetejét fóliával vagy üveglappal fedjük le. Egy másik lehetőség egy fedeles kerámiaedény használata, amelyet napközben ki kell nyitni. Ez körülbelül két-három héttel gyorsíthatja fel a rebarbara betakarítását.

A fentieken kívül a rebarbara természetesen otthon is termeszthető sötét helyiségben vagy például pincében, ahol a levegő hőmérséklete 18-20 °C körül van. Az ilyen gyorsítás azonban kicsit igényesebb. Az egyes növényeket októberben ki kell venni a talajból, és 10-15 centiméter mélyen homokrétegbe kell ültetni.

Ezután a gyökereket szorosan egymás mellé kell helyezni, és a rebarbarát a növő csúcsokig földdel kell betakarni. Amint a növények körülbelül 15 centiméter magasak, a szobahőmérsékletet 12 °C körülire kell csökkenteni, és körülbelül hat hétig kell gyorsítani.

A rebarbara emellett elviseli a cserépben vagy más edényben történő termesztést is, ahol a növények ilyenkor könnyebben kezelhetők. Ne feledje azonban, hogy a gyorsítás gyengíti a rebarbarát, ezért semmiképpen sem szabad minden évben minden növényen elvégezni.

Eladó rebarbara és ára

Ha szeretne belevágni a rebarbara termesztésébe, de egyik ismerősének sincs ilyen növénye a kertjében, így nem tud ásót biztosítani, akkor bizonyára kíváncsi, hol lehet rebarbarát vásárolni, és mennyibe kerül. Ennek a növénynek a magjai megvásárolhatók a kertészeti boltokban vagy az interneten. A rebarbara ára elsősorban a fajtától és a csomagban lévő magok számától függ.

Ugyanez vonatkozik természetesen arra az esetre is, ha a rebarbarát palántákból szeretné termeszteni. A rebarbarapalánták értékesítése egyre inkább az interneten történik, ahol számos különböző növényboltban találhat kisebb vagy nagyobb méretű, ültetésre kész rebarbarapalántákat. De a legtöbb kertészeti boltban is kaphatóak.

Hová ültessük a rebarbarát?

Bár a rebarbara viszonylag igénytelen, nem árt, ha megfelelő termesztési körülményeket biztosítunk a növénynek. A közepesen nehéz, agyagos, nem kiszáradó talaj az ideális, és kellően mélyen kell betemetni. A kiválasztott helyet, amely lehet napos vagy részlegesen árnyékos, ültetés előtt általában szerves trágyával, például istállótrágyával trágyázzuk.

Hogyan termesszünk rebarbarát magról?

A rebarbara magról történő generatív szaporítása akkor történik, amikor a magok megérnek, augusztusban vagy szeptember elején. Célszerű a magokat cserepekbe vagy cserépbe ültetni, hogy előneveljük a növényeket, majd a következő tavasszal kiültetni őket a kiválasztott helyre. A rebarbaramagokat azonban márciusban vagy áprilisban közvetlenül a szabadföldi ágyásokba is el lehet vetni. Miután kicsíráztak, 20 x 20 cm-es csomóba szúrjuk őket, majd ősszel vagy a következő tavasszal elültetjük őket egy állandó helyre.

Hogyan történik a rebarbara szaporítása?

A rebarbara palántákkal történő szaporításához egyszerűen ássunk ki egy részt a növényből a földből, létrehozva egy rekeszt, amelyben legalább egy ép vegetatív csúcsnak és három gyökérnek kell lennie. Ezt a vágást aztán márciusban vagy áprilisban ültessük el, de ősszel is megtehetjük. A növény vegetatív csúcsának körülbelül 5 centiméterrel a talajfelszín alatt kell lennie, és a növények közötti távolságnak körülbelül 1-2 méternek kell lennie.

Mikor takarítják be a rebarbarát?

A rebarbaraszárakat a növekedésük során fokozatosan, májustól június közepéig takarítják be. Később a rebarbarában megnő az oxálsav mennyisége, amely nagyon kellemetlen egészségügyi problémákat okozhat, ha az ember fogyasztja. Ideális, ha reggel szüretelünk, és csak a növény körüli, 30-50 centiméter hosszúságú leveles levélnyelet választjuk ki.