Ma már gyakorlatilag egész Európában megtalálható a mák. Ez a vonzó piros virágos növény nemcsak sok művész témája volt, hanem a Veteránok Napjának szimbólumává is vált. Más mákfajokhoz hasonlóan a mák fehér folyadékot tartalmaz, amely mérgező lehet az emberre. Milyen anyagok találhatók benne, és milyen hatással van az emberi egészségre?
Mit tartalmaz a farkas mák?
A mák (Papaver rhoeas) a Papaveraceae család egynyári gyógynövénye, amelyet piros szirmai jellemeznek, amelyeket összegyűjtenek, szárítanak és teakeverékekhez adnak, vagy például festéket készítenek. Ismertebb rokona a mák, amelyet főként olajtermelésre termesztenek, és az élelmiszeriparban felhasznált magvakért is.
A legtöbb ember azonban a máknövényeket főként az ópiummal asszociálja, az éretlen mákból kivont anyaggal, amelyet függőséget okozó anyagok előállítására használnak fel. Amikor a gyógynövény megsérül, a növény minden részéből fehér latex szivárog ki, amelynek fő feladata, hogy megvédje a növényevőktől. Keserű és mérgező anyagokat tartalmaz. A fent említett nyers ópium azután keletkezik, hogy ez a latex kiszáradt az éretlen mákból.
Ez az ópium több mint 30 alkaloidot tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak a morfium, noszkapin, kodein, papaverin és thebain. A mákolaj, amelyet szappanokhoz, lakkokhoz, olajfestékekhez és különféle kenőanyagokhoz adnak, számos telítetlen és telített zsírsavat is tartalmaz, többek között:
- palmitinsav,
- sztearinsav,
- olajsav,
- linolsav,
- alfa-linolénsav.
Mennyi morfium van a mákban?
A 16-20 napos pipacsok tartalmazzák a legtöbb morfint. Egyes források szerint ezeknek a gyógynövényeknek az éretlen mákja körülbelül 2,7–21 % morfint tartalmaz. A Cseh Köztársaságban általában olyan mákot termesztenek, amely ennek az anyagnak a mákjában körülbelül 0,8 %-át tartalmazza (azaz legfeljebb 15 cm magas szárú mák).
A morfium alkaloidát először nyers ópiumból izolálták 1803-ban. Majd 71 évvel később, 1874-ben a Bayer gyógyszergyár Németországban fejlesztette ki a ma heroinként ismert vegyületet. A gyógyszert eredetileg köhögés, mellkasi fájdalmak vagy tüdőgyulladás kezelésére szánták. Később azonban kiderült, hogy ez a vegyület nagy függőséget okozhat.
Milyen anyagok mérgezőek a mákban?
Mérgező ragacsos lé található a növény minden olyan részében, amelyet tejesfű (azaz tagolt vagy tagolatlan kiválasztó hálók) tarkítanak. Ez a folyadék mind a mákban, mind a gyógynövény szárában vagy leveleiben megtalálható. A mák latexben található mérgező anyagok közé tartozik például az ún
rhoeadint vagy papaverint, de az ember mérgezését általában morfium okozza.
A bennük lévő anyagok erősen mérgezőek, de a mérgezési tünetek általában valamivel enyhébbek a máknál, mint például a máknál. Ennek a növénynek a fogyasztását azonban mindenképpen kerülni kell. Kivételt képeznek a mák szirmai, amelyeknél eddig nem számoltak be mellékhatásokról.
Az ópiummérgezés tünetei
Az ópiummérgezés általában a lenyelés után 30-60 perccel következik be, 0,25-0,5 gramm morfiumot pedig halálos dózisnak tekintenek, az egyén fizikai alkatától és egészségi állapotától függően. Az ópiummérgezés tünetei betegenként változhatnak. Néhányan először hőérzetet tapasztalnak az arcon, ami aztán átterjed a mellkasra és a felső végtagokra.
Ezt követően a mérgezett személy mérgezést és kellemetlen szédülést tapasztal. Egyes betegeknél a mérgezés hányást is kiválthat. Fokozatosan a személy egyre álmosabb lesz, amíg eszméletlenné válik. Kritikus dózis lenyelése esetén légzésleállás miatt halál következik be.
Melyik mák ehető?
Környékünkön az étkezési céllal termesztett mák általában kék-fehér fajták. A farkasmákkal ellentétben azonban ez a faj vadon nem fordul elő. Mivel a növény szinte teljes egészében mérgező, ezért csak élelmiszerboltokban vagy egészséges élelmiszerboltokban beszerezhető magjait használják fel fogyasztásra.
A mák magjait különféle ételekhez, főleg péksüteményekhez, süteményekhez, galuskákhoz adják, vagy mákos tejet vagy mákolajat készítenek belőle. Ami a mákot illeti, az élelmiszeriparban nemigen használják, virágait viszont desszertek díszítésére, vagy teákba adhatjuk.
Mit gyógyít a mák?
A mák gyógyászati tulajdonságait az ókori Görögországban ismerték, de az ópiumot csak az arab orvosok több mint 900 évvel ezelőtt függőséget okozó anyagként azonosították. Az anyagot a polgárháború idején széles körben használták az Egyesült Államokban, amikor sebesült katonáknak adták be fájdalomcsillapítás céljából. De sokan közülük függővé váltak. Ráadásul az idők során kábítószer-előállításra is visszaéltek vele, egyes országokban emiatt szigorúan ellenőrzik a máktermesztést.
A mákot azonban a népi gyógyászatban elsősorban virágai miatt használják, amelyek egyes források szerint nyugtató és ellazító hatásúak. A bennük található anyagok állítólag enyhítik bizonyos szervek, különösen a hörgők irritációját, és csillapítják az irritáló köhögést. A szárított mákvirágot tartalmazó teakeverékeket ezért légúti betegségekre isszák.
Mi készül a mákból?
Az érett mákban található mákot széles körben használják az élelmiszeriparban, ahol gyakran adják hozzá különféle ételekhez, különösen péksüteményekhez és desszertekhez. Emellett például máktej vagy mákolaj készítésére is szolgálnak.
Mi okozza a mákot?
A mákból kiszivárgó fehér, ragacsos folyadék mérgező az emberre, és kis mennyiség lenyelése esetén is mérgezést okozhat. A fő bűnösök a papaverin és a rhoeadin nevű anyagok. Ráadásul az éretlen mákból kiszivárgó latex száradáskor ópiummá válik, ami túladagolás esetén végzetes lehet.
Mi készül a mákból?
A mákról csak a szirmokat szedik le. Ezeket azután megszárítják, és különféle teakeverékekhez adják, amelyeket leggyakrabban légúti megbetegedések kezelésére használnak. Így általában a hörgőteában találhatók meg, mivel a gyógynövényben található anyagok állítólag képesek elnyomni az irritáló köhögést és általános nyugtató hatásúak.
Mik a mákmérgezés tünetei?
Az éretlen mákból előállított ópium elfogyasztása után körülbelül fél óra-egy óra múlva kezdenek megjelenni a mérgezés tünetei. Az érintett személy először az arcán, majd a karjában és a mellkasában érezni fogja a forróságot. Ezt követi a mérgezés, szédülés és néha hányás. Rövid időn belül a személy álmos lesz, és az álmosság fokozódik, ami teljes eszméletvesztést okozhat. Túladagolás esetén légzésleállás és haláleset következik be.