Ki ne ismerné azt a fehér szirmú, sárga virágágyású apró virágot, amely kertekben, réteken vagy utak mentén nő. Természetesen a százszorszépről beszélünk, amit gyógynövényként használnak az emberek, de koszorút is készítenek belőle, vagy a jövőt mesélik vele. Eláruljuk, mely százszorszépeket találhat itt, és melyek a legismertebbek.
Hogyan lehet felismerni a százszorszépet?
A százszorszép (Bellis) az Asteraceae családjába tartozó növénynemzetség, amely viszonylag kis számú különálló fajt foglal magában. Főleg évelő növényeket foglal magában, de egynyáriakat is, amelyek körülbelül 5-30 centiméter magasra nőnek. Jellemző vonásaik a felálló szárak, az őrölt rozettába rendezett levelek és a kis fehér vagy rózsaszínű virágok.
Jelenleg 14 különböző százszorszépfaj létezik, amelyek közül néhány külön alfajba sorolható. E növények többsége Európában őshonos, de néhányuk Észak-Afrikában vagy a Közel-Keleten is őshonos. Emellett azonban az idők folyamán a sás is betelepült Észak-Amerikába vagy a világ más részeire.
Milyen típusú százszorszépek léteznek?
- Szegény ember százszorszépje (Bellis perennis),
- Bellis annua (subsp. microcephala, minuta),
- Bellis sylvestris (subsp. pappulosa),
- Bellis azorica – az Azori-szigeteken honos,
- Bellis bernardi – Korzikán nő,
- Bellis caerulescens – Marokkóból származik,
- Bellis cordifolia – spanyol faj,
- Bellis hyrcanica – Iránban és a Kaukázuson őshonos,
- Bellis longifolia – Közép- és Dél-Európában, Afrikában és a Közel-Keleten nő,
- Bellis margaritifolia – ez egy Olaszországban termő faj,
- Bellis pappulosa – Nyugat-Európában, Algériában és Marokkóban nő,
- Bellis prostrata – Marokkóban, Algériában és Tunéziában fordul elő,
- Bellis pusilla – eredetileg olasz faj,
- Bellis rotundifolia – Marokkóban és Algériában őshonos.
Daisy Bellossia rododendron
A Bellis nemzetség egyik legismertebb tagja kétségtelenül a szegény ember százszorszép (Bellis perennis), amelyet kerti százszorszépként vagy közönséges százszorszépként is ismernek. Szegényrózsa néven is szokták emlegetni, de számos más népi neve is van, mint például a százszorszép, a hatszemű Susan, az éhes százszorszép, a libavirág, a cigányvirág, a szegényrózsa, a papi gallér vagy a nefelejcs.
Viszonylag alacsony, évelő növény, kúszó rizómával, kiálló virágszárral és őrölt rozettába rendezett levelekkel. Virágai kétivarúak, sárga virágágyásból és nagyszámú, fehér vagy halvány rózsaszínű, nyelv alakú szirmból állnak. Ezek jellemzően februártól szeptemberig jelennek meg, gyógyhatásúak és a konyhában is használhatók.
A százszorszép a Bellis nemzetség egyetlen faja, amely hazánkban nő. Gyakorlatilag Európa-szerte megtalálhatóak azonban, és ma már más kontinenseken is teremnek, ahol folyamatosan betelepítették őket. Emellett a telt virágú százszorszépeket ma már sikeresen termesztik kertekben és parkokban, ahol elsősorban díszítő funkciót töltenek be.
Bellis annua
Ez egy kis növény, amely 4 és 20 centiméter közötti magasságra nő. Tövénél egyszerű vagy elágazó, tüskés szárak vannak, amelyek általában kiemelkedőek. A lándzsa alakúra ívelő levelek együtt őrölt rozettát alkotnak, a virágok pedig félgömb alakúak a végszegmensekben. Általában fehér nyelv alakú virágokból állnak a szegélyen és sárga virágágyásból a közepén.
A Daisy Bellis annua ennek a fajnak az egyetlen Európában termő képviselője, amely egynyári. Főleg a Földközi-tengeren (Portugáliától Görögországig), a Közel-Keleten, valamint Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken található. Leggyakrabban réteken és parlagon terem.
Bellis sylvestris
Egy másik jól ismert faj a százszorszép Bellis sylvestris, amely 10-30 centiméter magasra is megnövekszik. Egyszerű, tüskés szárú évelő, szőrös, lekerekített levelei őrölt rozettában helyezkednek el. A végszegmensek ismét félgömb alakúak, a nyelv alakú virágok színe általában fehér vagy rózsaszín a szélén, és sárga ágy a közepén.
Ez a faj abban különbözik a szegény ember százszorszépétől, hogy a végén fellevelei vannak. Általában a Földközi-tenger környékén található, de Ázsiában (különösen Törökországtól Jordániáig) és Észak-Afrikában is él. Ráadásul olyan távolabbi helyekre is bevezették, mint például az Egyesült Királyság. Leggyakrabban gyepen vagy parlagon és ritkás cserjéseken található.
Bellis caerulescens
A Bellis caerulescens a százszorszép nemzetség jól ismert tagja, 15-20 centiméter magasra megnövő évelő növény. Egyenes szárú és hosszú szárú, talajon növő rozettában növekvő levelei vannak, amelyek tojásdadok vagy csaknem lekerekítettek. A félgömb alakú szokás ezután kékes vagy rózsaszínű, nyelv alakú virágokat és sárga virágágyásokat tartalmaz.
Az IUCN Vörös Listája (2010) szerint a Bellis caerulescens a Less Concerned (LC) fajok közé tartozik. Ez egy marokkói endemikus, amely az észak-afrikai Atlasz-hegységben nő. Kedveli a köves és sziklás lejtőket, forrásmedrekben, hegyi patakok partján vagy sziklarésekben is megtalálható. 1000 és 3500 méter közötti tengerszint feletti magasságban él.
Hogy néz ki a százszorszép?
A százszorszép (latinul: Bellis) egy növénynemzetség, amely számos évelő és egynyári növényt foglal magában. Ezek általában 5 és 30 centiméter közötti magasságra nőnek, és a talajon növekvő levelek, felálló szárak és kis virágfürtökből állnak. Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten nőnek, de néhányat más helyekre is betelepítettek.
Milyen fajta százszorszépek vannak?
Napjainkban a botanikusok 14 százszorszépfajt különböztetnek meg, amelyek néha további alfajokba sorolhatók. A legismertebb a szegény ember százszorszépje, amely Csehországban is megtalálható. Ezen kívül ide tartozik a Bellis annua, a Bellis bernardi, amely Korzikán, és a Bellis longifolia, amely Közép- és Dél-Európában, Afrikában és Ázsiában található.
Hol nőnek a százszorszépek?
A szegény ember százszorszépje például gyakorlatilag egész Európában terem, és persze nálunk is. A Bellis annua a Földközi-tengeren, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában található. A Bellis sylvestris hasonló területeken található, míg a Bellis caerulescens csak Marokkóban nő