MAGNOLIA: Hol terem és milyen felhasználási módjai vannak?

Szeretné kertjét egy gyönyörű virágzó fával vagy cserjével gazdagítani, amelynek színes virágaiban egész tavasszal gyönyörködhet? Vagy talán szeretné magára vonzani a szomszédok és minden járókelő tekintetét? Akkor válassza a magnóliát, amely a fehér, sárga, rózsaszín vagy mélylila árnyalataiban pompázó virágzatáról ismert. Termesztése nem túl igényes, és remekül mutat majd a kertben.

Mi az a magnólia?

A magnólia, magnólia vagy magnólia (Magnolia) elnevezés egy nagy növénynemzetséget takar, amely a Magnoliaceae családba tartozó mintegy 210 különböző cserje- és fafajt foglal magában. A nemzetség latin nevét Pierre Magnolia francia botanikusról kapta, aki jelentősen hozzájárult a növénytudomány fejlődéséhez.

Az adott fajtól függően a magnólia lehet örökzöld vagy lombhullató. Ráadásul ez a növény kétféleképpen is termeszthető, így a magnólia lehet fa vagy cserje a kertben. Nagyobb kertekbe való, ahol a magnóliákat leggyakrabban szoliterként ültetik, mivel így tudnak a legjobban érvényesülni káprázatos megjelenésükkel.

Hogyan néz ki a magnólia?

A magnólia levelei egyszerűek, váltakozó állásúak vagy az ágak végén csoportosulnak. Lehetnek egész és levélnyél alakúak is. Az erek szeldeltek és a másodlagos erek között inkább hálózatosak. A csúcsos, szürkéshártyás rügyek körül palástok vannak, amelyek később lehullanak, és kör alakú hegeket hagynak az ágakon. Egyes magnóliáknál még a levélnyélhez is hozzákapcsolódnak.

Ami a magnólia méretét illeti, ez természetesen attól függ, hogy milyen fajtáról van szó, és hogyan gondozzuk. E bokrok vagy fák magassága 2 és 8 méter között mozoghat (de néha magasabbak is), míg a korona szélessége elérheti az 5 métert is. Ráadásul a magnólia szívós, és nincsenek nagy termesztési igényei, így még a kezdők is elboldogulnak vele.

Milyen virágai vannak a magnóliának?

A magnólia virágzás után egyszerűen kihagyhatatlan. A hatalmas virágok, amelyek első pillantásra kehelyre hasonlítanak, hat-tizennyolc sziromlevelet tartalmazhatnak két vagy több gyűrűben. Egyetlen és csúcsos, de néha megrövidült ágakon is nőhetnek, és akkor úgy tűnnek, mintha csüngővirágok lennének. Rendszeresek, általában kétneműek, és hosszúkás sörtékkel rendelkeznek.

Bár a periantusz általában nem különül el virágkoszorúra és kehelyre, egyes magnóliafajoknál a szirmok külső gyűrűje zöld, és átveszi a rendszerint a kehely által betöltött funkciót. A belül növekvő porzók rövid, vastag fonalakkal rendelkeznek, amelyek a porzóktól élesen elkülönülnek. A porzók ezután helyezkednek el legfelül, spirálisan elrendezve, és minden egyes porzóban általában két petesejt található.

A magnólia virágai mindenféle színben pompáznak, de természetesen mindig attól függ, hogy melyik fajtát és fajtát választjuk otthonunkba. Van például a fehér magnólia, amelynek virágai a frissen hullott hó színét idézik, és vannak olyan növények is, amelyek virágai krémszínűbbek. Vannak sárga magnóliák is, de a legnépszerűbb talán a rózsaszín magnólia.

Szokatlanok a húsos, jellegzetes színű, kúp alakú hólyagocskák is. A mérsékelt égövi fajoknál ez a termőtest általában fás és a termés tengelyén ül, míg a trópusi fajoknál egyfajta húsos, nem bimbós vagy szabálytalanul rügyező bogyóvá nő. A magokat húsos pép veszi körül, és bőségesen olajos belső tápanyaghálót (endospermium) tartalmaznak.

Történelmi háttér

A fosszilis feljegyzések szerint a magnóliákkal rokon első virágos növények valószínűleg a kréta időszakban alakultak ki. A magnólia tehát egy nagyon ősi nemzetség, amely már az első méhek megjelenése előtt is létezett bolygónkon. Ezért van az, hogy a virágok alkalmazkodtak a bogarak általi beporzáshoz, és a virágporzójuk kemény, hogy megakadályozza a károsodást.

Hol nő a magnólia?

A magnóliák legkorábbi említései valószínűleg Kínából származnak, ahol az emberek már régóta termesztették ezeket a növényeket, és tisztában voltak gyógyhatásaikkal is. Az Európába importált első magnóliákról már jól dokumentáltak. John Banister misszionárius és növénygyűjtő 1688-ban hozta a londoni püspöknek Virginiából. A növényt később Magnolia virginiana (Virginia kúszónövény) névre keresztelték.

A gleccserek előrenyomulása és különböző más morfológiai korlátok miatt a magnóliák nem minden kontinensen találhatók meg folyamatosan. Ma a csaholánok főként Ázsia vagy Amerika mérsékelt égövi és trópusi régióiban terjednek el. Megtalálhatók Kínában, a Himalájában, Japánban és Délkelet-Ázsiában, de az USA keleti régióiban, Mexikóban és a trópusi Közép- és Dél-Amerikában is bőségesen előfordulnak.

A legtöbb fajt Kelet- és Délkelet-Ázsiában jegyezték fel, ahol mind a lombhullató, mind az örökzöld magnólia optimális termőhelyi körülmények között terem. Amerika trópusi régióiban ezek a növények elsősorban a ködös erdők élőhelyére jellemzőek. A legelterjedtebbek a chacholánák Kolumbiában, ahol sok közülük helyi endemikus, és sehol máshol nem nő a világon.

Ami a mi területünkön való elterjedést illeti, a magnóliát ma már gyakorlatilag az egész. Megtalálható botanikus kertekben, városi sugárutakat és parkokat díszít, és természetesen nem hiányozhat a kastélyok és más reprezentatív épületek körüli területekről sem.

Emellett a lelkes termesztők egyes fajokat a kertjeikben is elültetnek, ahol olyan egyedi díszekké válnak, amelyekkel az emberek nem tudnak betelni. Ezek azonban többnyire lombhullató fajták, mivel az örökzöld magnóliák inkább Európa déli részén, a mediterrán országok kertjeiben és parkjaiban virágoznak.

Milyen felhasználási módjai vannak a magnóliának?

A magnóliák népszerűek a termesztők körében, mivel drámaibbá teszik az egész kertet. És ez nemcsak márciustól májusig igaz, amikor a magnólia virágzik, és ezek a fák vagy bokrok élénk fehér, sárga vagy mélyrózsaszín virágokba burkolóznak, hanem lehullásuk után is, amikor az egyes szirmok a gyepet, a sétányokat vagy akár egy közeli tó felszínét díszítik.

De ne gondolja, hogy a magnóliák csak tavasszal gyönyörűek. Valójában gyönyörűen szétterülő koronájuknak és nagy zöld leveleiknek köszönhetően az év többi részében is díszítik a kertet. Főleg szoliter növényként használják őket, amelyek a legjobbak egy tisztán füves területen, mivel sok helyet igényelnek maguk körül. Egyedi megjelenésüket azonban sötétebb tűlevelűekkel is feldobhatjuk. A viszonylag kemény és kellemes illatú magnólia fája is nagy becsben van.

A cseh shacholan elnevezés a régi cseh „shach” kifejezésre utal, amellyel a botanikusok a magnóliák virágzás után termő tobozait jelölték. Első pillantásra ezek a tobozokra hasonlítanak. A termesztők a különböző magnóliafajokat két külön csoportra osztják, nevezetesen a lombfakadás előtt virágzó magnóliákra (ezek a legnépszerűbbek) és a lombfakadás után virágzó magnóliákra. Leggyakrabban olyan hibrideket termesztenek, amelyek egyesítik az eredeti fajok kívánatos tulajdonságait.

A magnóliák az egyik legszebb fás növények közé tartoznak, és megjelenésükkel a termesztők sem hagyhatják ki, de sokakat az is érdekel, hogy a magnóliának van-e valamilyen különleges gyógyhatása. A shahog kérgét régóta használják a hagyományos kínai gyógyászatban, és a japán szigeteken is megtalálta a felhasználási területét. Itt főként alkoholtartalmú kivonatok előállítására használták, amelyek erős fertőtlenítő hatással rendelkeznek.

Emellett a magnóliáról azt mondják, hogy jót tesz a légúti problémák, vírusok és bakteriális fertőzések ellen, és segíthet a magas vérnyomás kezelésében. Aztán a tudósok olyan anyagokat is felfedeztek a sejtjeiben, amelyek képesek elpusztítani a rákos sejteket, így pozitív hatással lehet a különböző daganattípusok kezelésében.

A magnóliából néha teát készítenek, de por vagy főzet formájában is használhatjuk a csaholát. Ezenkívül a magnóliából tinktúrát is készítenek, amely állítólag hatásos a puffadás, a láz, a reuma vagy a hasmenés ellen. Ami azt illeti, hogy megfigyelhetünk-e mellékhatásokat a magnóliával kapcsolatban, egyesek a virágporra adott esetleges allergiás reakcióról beszélnek, és nagyobb adagok elfogyasztása esetén szédülés is előfordulhat.

Mi a magnólia szimbolikája?

A kínaiak szerint a magnóliák a női szépséget, a tisztaságot és az édességet szimbolizálják. Az elem, amely azonnal felhívja magára a figyelmet, természetesen a tál alakú virágai. Élénk színekkel játszanak, hasonlíthatnak egy teáscsészére, és édes, frissítő illat forrása is. Ennek köszönhetően a kozmetikumokba is bekerültek, ahol különböző krémek vagy parfümök alapját képezhetik.