MOGYORYA: Milyen mogyorófajták léteznek?

Szeretné kertjét egy szép fával gazdagítani, amely a jó gondoskodásért ízletes gyümölcsökkel jutalmazza? Vagy talán egy megfelelő díszcserjét keres, amely még szebbé teszi otthona környékét? Akkor lehet, hogy valamelyik rókagerezd tetszeni fog Önnek. Elmondjuk, hogy mely mogyorófajok és -fajták a legnépszerűbbek, hol nő a közönséges mogyoró, és hogyan néz ki a törökmogyoró.

Melyek a mogyorófajok és -fajták?

A nyírfafélék családjába és a mogyorófélék alcsaládjába (Coryloideae) tartozó mogyoró nemzetségnek számos különböző faja, valamint számos vonzó fajtája van. Legtöbbjük vadon növő vagy kerteket, parkokat vagy sugárutakat díszítő cserje. Vannak azonban olyan, egyetlen törzzsel rendelkező, fához hasonló fajok is, amelyek akár tíz méter magasra is megnőhetnek.

A különböző mogyorófajok és természetesen a különleges fajták is sok tekintetben különböznek egymástól. Ez különösen a leveleken és a hím- és nőivarú virágzaton látható, amelyek sokféle árnyalatúak lehetnek. A termések is változatosak, lehetnek kerekek, laposak, hosszúkásak vagy hengeresek. A héj barna színe vagy a dió csuklyájának hossza is változik.

A mogyoró vörös levelű fajtái kiváló díszpéldányok, de a kertészek gyakran zöld cserjék és fák, illetve sárga és fehéres virágú fák, például aranyvessző és csomósvirágúak közelébe is ültetik őket. A világoszöld levelű fajták általában sikátorokban vagy házak körüli kertekben találhatók, míg a sárga levelű fajták jól mutatnak a sötét tűlevelű háttér előtt.

A mogyorófélék nemzetségébe tartoznak például a következő fajok:

• Corylus avellana,
• Corylus colurna (törökmogyoró),
• amerikai mogyoró (Corylus americana),
• Corylus californica,
• Szarvasmogyoró (Corylus cornuta),
• Corylus heterophylla,
• kínai mogyoró (Corylus chinensis),
• Corylus maxima,
• Tibeti róka (Corylus tibetica),
• Siebold-róka (Corylus sieboldiana).

Míg a vörös levelű formáknak rózsaszínű vagy lila tűlevelei vannak, más esetekben a hímvirágok élénksárga színűek. Már februárban megjelennek, és nagyon fontos táplálékforrást jelentenek például a poszméhek számára, amelyek sokkal korábban előbújnak rejtekhelyükről, mint a méhek. Gyakran díszítő funkciójuk is van, ezért például parkokba és kertekbe ültetik őket, de természetesen vadon is teremnek.

Ha díszmogyorót keres, ideális, ha olyat választ, amelyik a téli levélhullás után is jól néz ki. A termesztők gyakori választása ebben az esetben a csavart mogyoró (konkrétan a Contorta nevű mogyorófajta). A lila- és aranylevelű mogyorófák, illetve azok, amelyek szokatlan alakjuk miatt különlegesek, szintén szépen mutatnak.

Ízletes diót azonban csak akkor kaphat, ha a nemesített fajták valamelyikét ülteti a kertjébe (pl. a közönséges mogyoró vagy a törökmogyoró fajtáit). Ha nagy termést szeretne, a termesztők még azt is javasolják, hogy több különböző fajtát ültessenek egymás mellé, ami nemcsak több változatosságot, de sokkal gazdagabb termést is eredményez.

Rózsaszínű keserűfű

A környékünkön talán legismertebb faj a közönséges mogyoró (Corylus avellana), amely ízletes terméséről és hajlékony ágairól ismert, népszerű cserje. Az „avellana” név egy Abella (ma Avella) nevű ókori olasz városra utal Campaniában. Ez a régió már a középkor óta ismert a mogyoró termesztéséről.

A mogyoró történelmi szerepe

A mogyorófát az emberek mágikus faként tartják számon, amelynek ágai állítólag megvédik a gonosz szellemektől, megakadályozzák a természeti katasztrófákat, és megbízhatóan megtalálják az ivóvízforrást. A múltban a fát gyakran a termékenység vagy a csábítás szimbólumának tekintették, és a kígyók elleni védelmet is jelentette, mivel Szent Patrik állítólag egy mogyoróbottal űzte ki a kígyókat Írországból.

Ezenkívül a múltban az emberek a mogyorófát különböző istenségekkel hozták kapcsolatba, például Hermésszel, akinek a fából készült botja van, és Odinnal. A kelták a halottaikat mogyoróágakból készült ágyakra fektették, az alamannok pedig mogyorófa rudakat dugdostak a sírjukba. Ezenkívül a 17. századi inkvizíciós feljegyzések szerint a mogyorófát állítólag esőidézésre, de a rossz idő lecsillapítására is használták.

Hogy néz ki a közönséges mogyoró?

Meglehetősen nagy cserje, amely általában 3-4 méteresre nő, de egyes esetekben a koronája meghaladhatja a 10 métert is. A mogyorót gyakran mezőgazdasági célokra vagy díszfaként ültetik, maximális életkora körülbelül 80-100 év, de ezt is meghaladhatja, ha kellően benőtt.

A mogyoró kérge sima, szürkésbarna színű, és idővel hámlik vagy repedezik. A levelek általában váltakozó állásúak, enyhén szőrösek, tojásdadok vagy akár kerekek, és jellegzetes csúcsban végződnek. A levélnyél 1-2 centiméter hosszú, a levélszélek pedig kétszeresen fűrészesek, és télen mind levedlik.

A rókagomba körülbelül februártól áprilisig virágzik, még az első levelek megjelenése előtt. Mivel egylaki, többtörzsű fáról van szó, a mogyorófűnek ugyanazon a bokron hím- és nőivarú virágai is vannak, bár ezek egymástól elkülönülnek. A hímivarú virágok általában ősszel alakulnak ki, és amint beköszöntenek a melegebb napok, megnyúlnak, hogy pollenjüket a nőivarú virágokra juttassák.

A hímivarú virágok, az úgynevezett porzók jellegzetesek, és akár 7 centiméteresre is megnőhetnek. A nőivarú virágok feltűnésmentes bimbók, lila-piros stigmával, amelyek később dióvá alakulnak. A virágokat a szél porozza be, ezért a porzók virágportermelésének többszörösének kell lennie a porzókon, hogy kompenzálja a pollenveszteséget az átvitel során.

Amire azonban a termesztők a leginkább kíváncsiak, az természetesen a mogyoró terméskötődése. Ezek a jellegzetes barna diófélék, amelyek általában nyár végén érnek. Egyedül vagy kisebb-nagyobb csoportokban nőhetnek, általában gömb alakúak, és a végén kis csúcsuk van. Felületükön zöld vagy barnás színű, harang alakú, összefüggő fellevelekből álló burkolat borítja őket.

Milyen fajtái vannak ennek a rókagombának?

• Lombardiai vörös mogyorófű (vörös mogyorófű),
• Lombardiai fehér mogyoró,
• Óriás csarnokmogyoró (Giant Hall’s mogyoró),
• A csavart mogyoró,
• Pendula foxglove,
• Nottingham Prolific Hazel,
• Red Majestic,
• Purpurea,
• Twister Hazel,
• Syrena,
• Webb’s Fox.

Az egyik legnépszerűbb fajta a Pendula mogyoró, amely vízesés benyomását kelti, mivel ágai a földig lefelé ívelnek, és akár 4 méter széles koronát alkotnak. Emellett a Contorta nevű csavart fajtát sem hagyhatják ki a kertészek. Nagyszerűen néz ki levelek nélkül, és mérete ritkán haladja meg a 3,5 métert.

A közönséges gyűszűvirág előfordulása

A közönséges mogyorófű ma már egész Európában, de Ázsia szomszédos területein, sőt Észak-Afrikában is megtalálható cserje. Északon a skóciai Orkney-szigetekig terjed, Norvégiában az északi sarkkörig, Finnországban és Svédországban pedig a 63-64. szélességi fokig.

A déli régiókban a közönséges mogyoró az északi országoknál jóval magasabb tengerszint feletti magasságban is elterjedt. A mi hegyvidékeinken elterjedési területének felső határa 800 méter körül van, de az északi Alpokban akár 1200 méter magasan is lehet, másutt pedig a mogyoró elterjedése akár 1600 méterig is terjedhet. Gyakorlatilag mindenhol nő a területünkön, az alföldtől a hegylábakig.

Gyógyászati felhasználás

Ami a mogyoró egészségügyi hasznát illeti, az emberek elsősorban a leveleit használják, amelyeket júliusban jó leszedni. Illóolajat, tanninokat, szénhidrátokat, egyéb glikozidokat és egyéb, az emésztőrendszerre pozitívan ható anyagokat tartalmaznak. Vizelethajtó, hasmenés elleni és összehúzó hatásuk van. Ugyanakkor a levelek nagy mennyiségű antioxidánst, egészséges zsírokat és egyéb jótékony anyagokat tartalmaznak, amelyek csökkenthetik a vér koleszterinszintjét, és segíthetnek a vérnyomás normalizálásában is.

Török mogyoró

Egy másik népszerű faj, amely megtalálható a területünkön, a török mogyoró (Corylus colurna). Ez egy lombhullató, egytörzsű fa, amely eredetileg a Kaukázusból, Délkelet-Európából és Délnyugat-Ázsiából származik. Vidékünkön 1865-ben jelent meg, és azóta díszfaként termesztik, elsősorban parkokban, városi területeken, utak mentén és kertekben.

Milyen a törökmogyoró külleme?

A törökmogyoró a mi körülményeink között akár 20 méter magasra is megnőhet. Gyökérzete nagyon bőséges és jól elágazó, ami még sekély talajban is jó rögzítést biztosít. Kéregszíne általában sötétszürke, de az idősebb fáknál fokozatosan parafás, pikkelyes színűre változik. Koronája szétterülő, fiatalon széles kúp alakú, később inkább lekerekített, körülbelül 6-9 méter széles.

A törökmogyoró levelei április körül kezdenek megjelenni, két sorban váltakozva nőnek, a levélnyél hossza körülbelül 3 centiméter. A levéllemez széles tojásdad alakú, a tövénél szív alakú, markáns erezettel átszőtt, a szélén kétszer fogazott. A levél felső oldala mélyzöld színű, ami fényes benyomást kelt, míg a levél alsó oldala világosabb, matt zöld árnyalatú.

Az ősz beköszöntével a feltűnően petyhüdt levelek először élénksárgára, majd az első fagyok beálltával barnára színeződnek. Mivel egylaki fáról van szó, hím és nőstény virágzatot egyaránt találunk. Míg a nőivarú virágok gömb alakúak, az idősebb ágakon nőnek, és bíborvörös heggyel végződnek, a porzók először zöldek, majd barnák, és akár 12 centiméter hosszúra is megnőhetnek.

A termések gömb alakúak, és általában öt-kilenc másik dióval együtt nőnek egy csoportban. Kivételesen azonban akár 20-at is találhatunk egyszerre. A diók sötétsárgák, viszonylag vastag héjúak, és mély harang alakú, konjugált fellevelek borítják őket. Érés után a héj kiszárad, és a termések egyenként lehullanak.

A török mogyoró népszerű fajtái:

• Gránátos fajta,
• Te-Terra Red.

A török mogyoró felhasználása

A mogyorófák fája nagy jelentőséggel bír, mivel a mogyorófa színe és a törzsfa színe azonos, a világos kávészínű árnyalatoktól a narancsbarna színig terjed. A török mogyorófa fája közepesen kemény és könnyen megmunkálható. Éppen ezért a bútoriparban és a belsőépítészetben is felhasználásra került, de a művészek körében is igen népszerű.

A közönséges mogyoróhoz képest a termése valamivel kisebb, és a kemény héj miatt nehezebb megtalálni. Ami az egyéb felhasználási módokat illeti, a törökmogyorót gyakran használják díszfaként parkokban vagy fasorokban, de ipari környezethez is alkalmazkodik, és hasznos talajszilárdításhoz vagy más mogyorófajok oltására szolgáló alanyként.