A kertészek szerint a rebarbara sokarcú zöldség. Egyrészt feldobja bármelyik kertet, számos jótékony anyagot tartalmaz, és a konyhában is rengeteg felhasználási lehetősége van. Másrészt viszont nagyon veszélyes is lehet, ha nem megfelelően kezeljük. Milyen hatásai vannak a rebarbarának, hogyan hat a rebarbara az emberi egészségre, és mire használják valójában?
Mi az a rebarbara?
A rebarbara (Rheum rhabarbarum), amelyet a termesztők gyakran a rebarbara köznévvel illetnek, a rebarbarafélék családjába tartozó növény. Ismerhetjük azonban a rebarbara szinonimájával is. Ez egy olyan zöldségfajta, amelynek összetéveszthetetlen savanykás íze miatt a rebarbara a konyhában is ismertté vált, ahol főként különböző desszertek készítéséhez használják.
Ami a történelmet illeti, a rebarbarát több mint háromezer évvel ezelőtt termesztették Kínában, Mongóliában és Szibériában, ahonnan később – állítólag az arabok által – Európába is elterjedt. Kontinensünkön kezdetben főleg a németek és az angolok kedvelték, de később, a 18. században kezdett elterjedni a használata más országokban is, és ma már itthon is népszerű a kertészek körében.
A második világháborúig a rebarbarát széles körben termesztették zöldségként az országban, így itt egész rebarbaraültetvényeket lehetett találni. Fokozatosan azonban elvesztette népszerűségét, főként azért, mert szezonális dolog, és az emberek csak korlátozott ideig élvezhetik kellemesen savanykás ízét. Ezért jelenleg csak kis házikertekben termesztik.
Hogy néz ki a rebarbara?
Megjelenését tekintve a rebarbara a rebarbara család más termesztett fűszernövényeivel ellentétben viszonylag robusztus növény. Egyes esetekben akár 2 méter magasra is megnőhet, míg földi levelei általában 50-60 centiméter magasak. A levelek hosszúkásak, tojás alakúak, és első pillantásra határozottan fésűs felületűek.
A levélnyél az elülső oldalon rovátkolt, a hátoldalon pedig sima és domború. Színezete felül néha fehéres, de egyébként a zöld, rózsaszín vagy bíborszín dominál. A szárak átmérője elérheti az 5 cm-t, és a bőséges virágzat jellemzi őket. A virágzat jellemzően hatszirmú, sárgásfehér és lombhullató, a rebarbara májustól júniusig virágzik.
A rebarbara felhasználása és hatása
Belevágott a rebarbara termesztésébe, és most azon gondolkodik, hogy mit kezdjen a rebarbarával? Ez a növény nagyon népszerű gyógyászati tulajdonságai miatt, és jellegzetes savanykás ízének köszönhetően a konyhában is felhasználásra talált, különösen desszertek készítésénél.
Rebarbara az egészségért
A termesztők körében a rebarbarát elsősorban magas vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt értékelik. Nagyszerű forrása a B-vitaminoknak, például a niacinnak és a pantoténsavnak, emellett a rebarbara olyan jótékony anyagokat is tartalmaz, mint a folsav, az alma- és a citromsav. A rebarbarában található ásványi anyagok közé tartozik a kalcium, a mangán, a foszfor, a vas, a magnézium és a kálium.
Ami a rebarbara emberi szervezetre gyakorolt hatását illeti, a növény állítólag méregteleníti a szervezetet, vízhajtó hatású, fokozza az anyagcserét, és segít a bélgyengeség vagy székrekedés esetén is (természetes hashajtóként működik). Emellett erősíti a vérképződést, jótékony hatással van a bőrre, elősegíti a haj növekedését és megköti a zsírt, így a túlsúly elleni küzdelemben is hatékony lehet.
A rebarbaráról azt is mondják, hogy segít különböző női panaszok esetén, például a menstruáció kiváltásában. Ezenkívül erősíti az izmokat, a csontokat és az idegeket, aktiválja a sejtek energiáját, gazdag forrása a növényi antioxidánsoknak, elpusztítja a káros mikroorganizmusokat, és biztosítja az optimális epetermelést is. Mivel azonban a rebarbara sokarcú növény, szem előtt kell tartani ennek a sokat dicsért zöldségnek a negatív tulajdonságait is.
Rebarbara mellékhatások
Bár sokan dicsérik a rebarbara finom ízét és e rendkívüli növény számos egészségügyi előnyét, a rebarbara bizonyos esetekben nagyon veszélyes lehet az emberre. Ha az emberek nem tudják, hogy mely részei fogyaszthatók, és hogyan kell a növényt megfelelően megfőzni, a rebarbara mérgező, és súlyos egészségügyi komplikációkat okozhat.
A rebarbara által tartalmazott veszélyes anyag az oxálsav. Ez a zöld levélkékben található anyag nefrotoxikus és maró hatású, ami mérgezést okozhat az emberekben. A betegek halálához vezető nehézségek azonban a múltban is problémát jelentettek, különösen az első világháború idején, amikor a levelek fogyasztását széles körben ajánlották.
Bár a rebarbaraszár jótékony hatással van az emberi szervezetre, a növényt csak abban a szezonban szabad betakarítani, amikor a benne lévő anyagok biztonságosak. Az idő múlásával ugyanis a levélkékben lévő oxálsav mennyisége megnő, ami nagy nehézségeket okozhat. Ez az anyag megzavarja a kalcium ionegyensúlyát a szervezetben, és a kalcium kiválasztódik a szervezetből.
Milyen hatással van tehát a rebarbara az emberi egészségre? Az oxálsav magához köti a kalciumot, és egy kalcium-oxalát nevű vegyületet képez. Ennek az anyagnak a hosszú távú, fokozott bevitele aztán hozzájárulhat például a csontritkulás kialakulásához, és az oxalátok a vese- és húgykövek alapját is képezik. Ezért az ezek kialakulásának kockázatának kitett betegeknek teljesen kerülniük kell a rebarbarát.
Az oxálsavnak köszönhetően a köszvényben vagy reumában szenvedőknek is érdemes ezt a növényt fogyasztaniuk. Nem alkalmas továbbá bármilyen vesebetegségben szenvedőknek, illetve hólyag- és gyomorsavproblémákkal küzdő betegeknek. Terhes nőknek (összehúzódásokat válthat ki), szoptatós anyáknak és gyermekeknek is nagyon óvatosan kell bánniuk a rebarbara fogyasztásával.
Rebarbara a konyhában
Ami azt illeti, hogy hol találkozhatunk ezzel a növénnyel, a rebarbarát ma leginkább a konyhában használják. Finom desszertek, például rebarbara sajttorta, gyümölcslevesek, túrógombóc, kompótok, befőttek és más édes desszertek készítéséhez használják. Mivel a rebarbara íze kifejezetten savanykás, remek alapot ad a desszertekhez, amelyek felfrissítik az embert.
Hogyan használjuk fel a rebarbarát?
Mivel a rebarbara növekedésével az oxálsav mennyisége növekszik, a rebarbara szezonja csak rövid, és a megfelelő időben kell betakarítani, hogy elkerüljük az esetleges egészségügyi komplikációkat. Fogyasztásra csak a levelek levélnyele alkalmas, és azt mindig meg kell főzni. Ezenkívül a kemény rostokat és a héjat is eltávolítják a feldolgozás előtt.
A levélhüvelyeket körülbelül május közepétől június közepéig szedik, és a hatodik hónap végére, illetve a hetedik hónap elejére már veszélyes lehet az emberi fogyasztásra. Emellett azt is érdemes észben tartani, hogy az embereknek mértékkel, ideális esetben hetente csak két-három alkalommal kell rebarbarát fogyasztaniuk, hogy elkerüljék a fent említett egészségügyi szövődmények kialakulását.
Ami a rebarbara elkészítését illeti, a rebarbara főzése vagy más módon történő elkészítése során soha nem ajánlott alumíniumból készült eszközöket (régi sütőedényeket, tepsiket, alumíniumformákat, serpenyőket, alumínium evőeszközöket) használni. Az alumínium ugyanis reakcióba lép a benne lévő oxálsavval, átjut a zöldségbe, és negatív hatással van az emberi egészségre. A szakértők szerint a zománcozott edények a legjobbak.
A rebarbara feldolgozásakor érdemes ezt az alapanyagot kalciumtartalmú élelmiszerekkel kombinálni, hogy a kalcium ne ürüljön ki a szervezetből. Ezért a rebarbarás pitékhez gyakran adnak túrót. Az élesztős tésztával való kombináció nem megfelelő, de nagyon népszerű, és amíg nem viszi túlzásba, nem lehet gond.
Mi az a rebarbara?
A rebarbara vagy rebarbara a rebarbarafélék családjába tartozó növény. Ez egy akár két méter magasra is megnövő zöldségféle, amely zöld, rózsaszínű vagy bíborvörös levélkéiről ismert, amelyeknek jellegzetesen savanykás íze van. A növény Kínából, Mongóliából és Szibériából érkezett az európai kontinensre, először a németek és az angolok körében vált népszerűvé, később más országokban is termesztették.
Milyen egészségügyi előnyei vannak a rebarbarának?
A rebarbara számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, különösen B-vitaminokat, folsavat, alma- és citromsavat, de kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot vagy káliumot is. Ami a rebarbara hatásait illeti, a növény vízhajtó hatású, fokozza az anyagcserét, segít a székrekedésnél, méregteleníti a szervezetet, erősíti a vérképzést, megköti a zsírt, aktiválja a sejtek energiáját, és állítólag erősíti az izmokat, a csontokat és az idegeket.
Milyen mellékhatásai vannak a rebarbarának?
A rebarbara nagyon veszélyes lehet az emberre. Oxálsavat tartalmaz, amely nefrotoxikus és maró hatású, ezért csak a szezonban szabad szedni, amikor kevés van belőle. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy ennek az anyagnak a tartós fogyasztása hozzájárul a csontritkulás vagy a vese- és húgykövek kialakulásához. A rebarbarát tehát kerülniük kell a köszvényben, reumában, vesebetegségben vagy hólyagproblémákban szenvedőknek. De a terhes nőknek, a szoptatós anyáknak és a gyermekeknek is óvatosnak kell lenniük.
Hogyan kell szedni a rebarbarát?
A rebarbara elsősorban a konyhában talált felhasználásra, mint ízletes desszertek és sütemények alapanyaga. Azonban csak a levelek levélnyélét használják fel, amelyet május közepe és június közepe között szüretelnek. A kemény rostokat és a héjat el kell távolítani, meg kell főzni, és soha nem szabad alumínium eszközökkel elkészíteni. A rebarbarát ezután csak heti két-három alkalommal szabad felhasználni, hogy elkerüljük az egészségügyi szövődmények kialakulását.