Véletlenül hallotta már az oszkerkusz nevet, de nem tudja, milyen növényhez köti ezt a titokzatos nevet? Akkor tudd, hogy a darázsfű egyik fajáról van szó, amelyet elsősorban kemény fája és bőséges, ízletes termése miatt termesztenek. Mesélünk az oskolafa felhasználási lehetőségeiről, termésének gyógyhatásairól és arról, hogyan ismerheted meg ténylegesen ezt a fát.
Mi az az aszkarc?
Az oszkár (Sorbus domestica) egy lombhullató, lombhullató gyümölcsfa, amely szoliterként mintegy 15 méter magasra nő. Ha azonban erdőben találkozol ezzel a fával, az oskolák mérete ennek akár a kétszerese is lehet. Ami a nevét illeti, házi oskolának, oskolának vagy oskolának is nevezik. Ez a név pánszláv és bizonytalan eredetű.
Történelem
A történelmi források szerint az Oscurus az ókori Európában a legismertebb darufaj volt. Először Theophrastus említette, aki részletesen feljegyezte termését, leveleit és termesztését. Gyümölcsét az ókorban a körtével, birsszel és birsalmával együtt használták, különösen bor és ízletes almabor készítésére.
Ami az oszúfa közép-európai elterjedését illeti, a fákat már a német keresztény misztikus, természettudós, orvos és író, Bingeni Hildegard is említette, aki leírta a gyümölcs gyógyhatását és emésztésre gyakorolt hatását. Területünkön a legkorábbi feljegyzések a 10-11. századból származnak, amikor az emberek a gyümölcsöt zabkásák és mártások összetevőjeként használták. Ennek a darázsfűfajnak az átfogó leírása azonban csak évszázadokkal később található meg nyomtatott herbáriákban.
Sokféle vélemény létezik arról, hogy az oskolák valójában hogyan érkeztek a cseh és morva területekre. Egyesek azt állítják, hogy az ókori rómaiak hozták ide a fát, akiknek seregei a meghódított területeken a határkövek analógiájára ültették el. Mások úgy vélik, hogy az oscherót a középkorban kezdték el termeszteni hazánkban a szőlővel együtt, sőt, megint mások azt állítják, hogy eredetileg a török háborúk idején a Balkánról terjedt el hazánkban.
Hogyan néz ki az Oscar-gála?
Az oskolák termőrügyes gyümölcsfája elsősorban erőteljes növekedéséről, ízletes gyümölcséről és kemény fájáról ismert. Míg az erdőkön kívül növő fák általában kisebbek és szabályos, gömb alakú koronával rendelkeznek, sok vízszintes vagy enyhén felfelé irányuló ággal, addig az erdőkben az oskolák általában sokkal magasabbak, hosszúkásabbak, és koronájuk közel sem olyan széles.
A mi területünkön, ahol az oszkárok ma már meglehetősen ritkák, ezek a fák körülbelül 300 évig élnek, sőt Dél-Európában 600 évig is. A fiatal fák kérge sima, de a hetedik év után pikkelyessé válik, az idősebb fáknál pedig barázdáltabb. A fa nagyon erős, és nagyon szép színű és mintázatú.
A levelek váltakozó állásúak, 13-25 centiméter hosszúak, és 13-21 kis levélből állnak. Alakjuk hosszúkás, elliptikus vagy ovális, a levél felső része egyszerűen fogazott, az alsó részük pedig egész. A fiatal fák levelei szőrösek, de ez a szőrzet a kor előrehaladtával fokozatosan eltűnik.
Az Oskerusnak kopasz és ragadós rügyei vannak, amelyek barna vagy barnászöld színűek. Május-júniusban virágzik, fehér (ritkán rózsaszínű) virágzattal, amely aztán körülbelül 14 nap alatt eltűnik. Ősszel, szüret idején (szeptember és október folyamán) a fát ízletes gyümölcsök borítják, amelyek a konyhában és a népi gyógyászatban is felhasználásra találtak.
Az oskolák gyümölcsei
Bár elképzelhetetlennek tűnhet, de ha egyetlen érett fa virágzik, akár több száz kilogrammnyi ízletes gyümölcsöt is teremhet. Az oskolán termő málna mérete és színe a sárgászöldtől a narancsvörösig terjedhet. A felszínen rozsdafoltok is megjelenhetnek, de betegségről nincs szó.
Az Oscherus termésének alakja kis almára vagy körtére hasonlít. Ennek megfelelően a termesztők megkülönböztetik az almás formát (Sorbus domestica f. pomifera), amely gömb alakú, és a körtés formát (Sorbus domestica f. pyriformis), amely lehet körte alakú vagy akár tojásdad is. A malviák általában egy vagy két magot is tartalmaznak, amelyek hasonlítanak az almáéhoz. A magok barna színűek, általában laposak és legfeljebb 7 milliméteresek.
Az első termések megjelenése általában 8-12 évbe telik. Az Oscereus azonban átlagosan nem háromévente egyszer terem, mivel a régebbi almafajtákhoz hasonlóan változó termékenységű. A gyümölcsös években az érett hímek szeptember vagy október folyamán hullanak le a fáról. Egy érett, kertben jól fejlődő fa több mint 500 kilogrammnyi ízletes gyümölcsöt teremhet.
A gyümölcsök súlya a szabadföldi fák esetében 10 és 30 gramm között mozog, átlagos mérete pedig legfeljebb 4 centiméter. Az erdei fák gyümölcse valamivel kisebb, és általában 15 grammnál kevesebbet nyom. Bár Csehországban a gyümölcs nem rossz, Dél-Európában akár valamivel nagyobb is lehet. Átmérőjük körülbelül 5 centiméter, és súlyuk gyakran meghaladja a 30 grammot.
Az ótvar gyógyhatásai
Kíváncsi vagy, hogy az oskolának van-e gyógyhatása, és miért értékelik annyira az emberek az oskola termését? Az apró bogyók első pillantásra talán nem különösebben vonzzák a tekintetet, de valójában számos egészségügyi előnyt tartalmaznak. Különösen az oskolák gyümölcsei tartalmaznak:
- A-vitamin,
- C-vitamin,
- ásványi anyagok,
- tannin,
- fehérje,
- cukrok,
- pektin,
- szerves savak.
Ez a gyümölcs ősidők óta népszerű gyógymód a különböző gyomor- és bélrendszeri rendellenességek kezelésére. Míg a szárított gyümölcsöt statikumként használják (pl. hasmenés enyhítésére), nyers állapotban inkább hashajtó hatása van. Ezenkívül az emberek az oskolagyümölcsöt láz vagy különböző reumatikus betegségek leküzdésére is használták. Mindemellett cukorbetegek számára is alkalmas, gyógynövényekkel és mézzel kombinálva pedig enyhíti a megfázás tüneteit.
Milyen felhasználási módjai vannak a koponyafűnek?
Bár az oskolák érett termése csábítóan csábít azonnal elfogyasztani, magas tannintartalmuk miatt eleinte valóban keserűek. Három nappal a lehullásuk után azonban elveszítik jellegzetes sárgászöld vagy narancsvörös színüket, és fokozatosan barnává (rothadóvá) válnak. Ezután könnyen leszedhetők, és alkalmasak aszalásra, fagyasztásra vagy ízletes receptek elkészítésére is.
Remek kompót alapját képezhetik, lekvár készíthető belőlük, és remek puding is készíthető belőlük. Ezen kívül azonban különböző gyümölcslevek, likőrök, almaborok és teák készítésére is alkalmasak. Ha úgy döntesz, hogy megszárítod és ledarálod őket, akkor fahéj ízű port kapsz. Ez biztosan nem fog rosszul esni a konyhában, hiszen szokatlan fűszerről van szó.
Sőt, az utóbbi években az oskolafa terméséből leggyakrabban egy ízletes pálinkát, az oskolát készítenek. Mivel viszonylag kevés gyümölcsfa van, és az erjedés előkészítése nagyon munkaigényes, ez egy drága és nagyra becsült szeszes ital.
Mivel az oscherouche fája nagyon erős (állítólag a legerősebb Európában), valamint gyönyörű sárgás vagy vöröses színe és jellegzetes mintázata is jellemzi, a múltban elsősorban asztalos- és faragóipari felhasználásra talált. Főleg hangszerek és biliárddákó készítéséhez, illetve bútorok díszítő intarziáinak (intarziák) anyagaként használták.
Erősségének köszönhetően a borospálmafa borsajtók és más mechanikus eszközök gyártásának alapjává is vált. Bár ez az anyag nagyon jó minőségű, manapság már nem használják olyan gyakran, főként azért, mert a kosborfa sokkal ritkább, mint a múltban volt. Ennek eredményeképpen egész Európában csak egy maroknyi vállalat foglalkozik a feldolgozásával.
Mi az az aszkarc?
Az oszkusz, vagy Sorbus domestica, egy kemény faanyagáról és bőséges, ízletes terméséről ismert lombhullató lombhullató fa. A termesztők általában az Oscars vagy Oscars domestica nevet használják, de találkozhatsz az Oscorus vagy Oscorus nevekkel is. Ami az Oscurus méretét illeti, magányos faként körülbelül 15 méter magasra nő, de erdőben akár kétszer ilyen magasra is megnőhet.
Hogy néz ki az oskola?
Ez egy termofil darázsfafaj, és megjelenése attól függően változik, hogy magányos faként vagy egy erdőállomány részeként nő. Míg a magányos fáknak szabályos, gömbölyded koronájuk van, addig egy erdőben az oszkárok általában hosszúkásabbak, és koronájuk nem olyan széles. A kéreg az évek során sima és barázdált között változik, a levelek 13-21 kisebb levélből állnak, a barna rügyek általában kopaszak és ragadósak, a virágzat fehér vagy rózsaszínű virágfürt, a termés pedig kis almára vagy körtére hasonlít.
Milyen gyógyhatású az oszkander?
Az oskolák termését nagyra értékelik a termesztők, főként azért, mert számos egészséget elősegítő anyagot tartalmaznak. A kis termések vitaminok (A és C), ásványi anyagok, fehérjék, tanninok, pektinek és szerves savak gazdag forrásai. A múltban elsősorban a gyomor- és bélrendszeri betegségek gyógyítására használták, de a láz és a reuma leküzdésében is hasznosnak bizonyultak. Mézzel és gyógynövényekkel kombinálva enyhítik a megfázás tüneteit.
Milyen felhasználási módjai vannak az oskolának?
Az oszkert különösen a bogyói miatt értékelik, amelyek számos ízletes recept alapjául szolgálnak. Készíthetünk belőlük lekvárt, kompótot, gyümölcslevet, teát, almabort vagy fűszereket, de leggyakrabban egy finom pálinkát készítenek belőle, amelyet az emberek Oszkerbogyó-pálinkaként ismernek. Ráadásul az emberek az oscherust kemény fája miatt is megszerették, amely gyönyörű színű és állagú. Az asztalos- és faragóművészetben használták, de ma már Európa-szerte csak néhány cég foglalkozik a feldolgozásával.